Tippek a kerti vaníliavirág sikeres gondozásához.
A bájos vaníliavirág (Heliotropium arborescens) úgy tűnik, hosszú időre háttérbe szorult kertjeinkben, de talán most újra visszatér jól megérdemelt helyére, a legkedveltebb kerti dísznövények közé. Nagyanyáink kertjében a meleg nyári hónapok egyik leggyakoribb virága volt, innen, e régi emlék miatt lehet sokaknak ismerős. Elevenítsük hát fel, mi az, amit napjaink modern kertészeinek tudni érdemes erről a mutatós kis növényről!
A vaníliavirágot nem csupán sátorvirágzatban nyíló, indigókék virágai miatt éri meg ültetnünk. A virágok édes, finom, vaníliára emlékeztető illata az, ami a növény közelében azonnal megfogja az embert. Vannak, akik a virágot szagolgatva a vanília mellett a meggyes pite illatát is az orrukban érzik.
daryl_mitchell; Forest and Kim Starr
Mit érdemes tudnunk a vaníliavirágról?
A mi éghajlati viszonyaink között, amelyekre a hosszú, forró, száraz nyarak a jellemzőek, a vaníliavirág leginkább egynyári növényként ültethető. Jól tűri mind az aszályos időjárást, mind a kánikulai meleget; jó tulajdonsága továbbá, hogy az őzek és egyéb kisebb vadak ki nem állhatják, így szerencsére kárt sem tesznek benne. Manapság az indigókéken kívül fehér és halványlila virágú változatokat is beszerezhetünk; ennek ellenére a legedzettebb és leginkább illatos virágú még mindig a nagyanyáink által annyira kedvelt, hagyományos fajta.
A vaníliavirág kis termetű (rendszerint 30-60 cm magas), cserjeszerű, bokrosan növő növény. Sötét fakózöld lombja hosszúkás, ovális levelekből áll. Hosszan, nyár elejétől akár az első őszi fagyokig virágzik. Jellemző a növényre, hogy igyekszik mindig a napsütés irányába fordulni, erre a tulajdonságára utal tudományos elnevezése is.
Nem árt tudnunk róla, hogy sok más kerti dísznövényhez hasonlóan a vaníliavirág minden része mérgező mind az emberre, mind az állatokra nézve. Éppen ezért még csak eszünkbe se jusson, hogy bármelyik részét rágcsálgassuk vagy kóstolgassuk! Kisgyerekektől, házi kedvencektől tartsuk távol.
A vaníliavirág szaporítása magról, dugványról
A vaníliavirág szaporításának legelterjedtebb módja a magról való nevelés. A magokat beltérben, 10-12 héttel az utolsó tavaszi fagynap előtt, általános földkeverékbe vessük el. A csírázás, amelyhez az optimális hőmérséklet 21-24 °C, 28-42 napot vesz igénybe. A palántákat a fagyveszély elmúltával ültessük ki szabadföldbe, miután a talaj kellőképpen felengedett (azaz hőmérséklete legalább 16 °C-os).
Ha azt szeretnénk, hogy a fiatal növények virágának színe és illata megegyezzen az anyanövényével, részesítsük előnyben a szárdugványról történő szaporítást. Nem mellékes szempont, hogy ezzel a módszerrel a tavaszi kiültetéshez edzettebb, ellenállóbb utódokat állíthatunk elő. Az legideálisabb időpont a dugványok készítésére a nyár vége, amikorra egyébként is sok esetben előnytelenül felnyurgul az anyanövény. A túlnőtt hajtások visszacsípése kettős előnnyel jár: egyrészt sűrűbb, bokrosan elágazó növekedésre késztethetjük ezzel a növényt, másrészt a művelet által alapanyagot nyerhetünk a dugványozáshoz.
A vaníliavirág gondozása
A vaníliavirág gondozása során figyelembe kell vennünk a növény alapvető igényeit. Az egyik, hogy a növényt naponta legalább hat órán keresztül zavartalanul érje a napsütés, ráadásul lehetőleg a reggeli, délelőtti órákban. Minél melegebb a klíma, annál nagyobb szüksége van a növénynek a délutáni órákban az árnyékra. Kedveli a tápanyagokban gazdag vályogtalajt. Ha konténeres növényként neveljük, fordítsunk kiemelt figyelmet a földje nyirkosságára. Érdemes tudunk azt is, hogy nehéz, agyagos talajba ültetve csupán sínylődésre ítéljük.
A vaníliavirágot edényes növényként akár erkélyen is tarthatjuk. Ennek előnye, hogy így a kerttel nem rendelkező növénybarátok is örömüket lelhetik benne. A cserépbe vagy virágládába ültetett vaníliavirág azért is pompás kiegészítője a balkonkertnek, mivel nem invazív, nincs jelentős rovarkártevője, továbbá nem hajlamos az olyan növénybetegségekre sem, mint például a lisztharmat, ami a sűrűn összeültetett vagy egymás közvetlen közelében nevelt növények között egyébként gyakori gondot jelenthet.
Az edényes vaníliavirág tápanyagigénye nagyrészt megegyezik a szabadföldben nevelt társaiéval, azzal a különbséggel, hogy lehetőség szerint még több tápanyaggal lássuk el. Éppen ezért célszerű kéthetente virágzó dísznövények számára előállított, foszforban gazdag folyékony tápoldattal kezelnünk.
Függetlenül attól, hogy a vaníliavirágot kerti vagy edényes dísznövényként tartjuk, a gondozásához hozzátartozik a hajtások visszacsípése. A visszacsípést már akkor elkezdhetjük, amikor a növény még fiatal, hogy ezzel segítsük elő a bokrosabb növekedését. Ezzel késleltetjük ugyan az első virágzást, de a beavatkozásunkat a növény később gazdagabb virágzással és nagyobbra nőtt virágokkal hálálja meg.
A vaníliavirág átteleltetése
Ősszel, amikor a meleg nyári időjárás már a múlté és egyre közelednek az első fagyok, megkísérelhetjük a vaníliavirág átteleltetését beltérben. Ehhez a hajtásait vágjuk vissza egyharmad részt vagy fele részt, majd ültessük át cserepekbe, tápdús, szobanövényeknek való földkeverékbe.
A vaníliavirágot a teleltetés során nagyrészt a többi szobanövényhez hasonlóan gondozzuk. Kellően meleg helyiségben a cserepét állítsuk egy napos ablakpárkányra, és a téli hónapokban csupán takarékosan öntözzük.
