Elfeledett kedves ismerős: fedezzük fel újra a vaníliavirágot

Elfeledett kedves ismerős: fedezzük fel újra a vaníliavirágot

Tippek a kerti vaníliavirág sikeres gondozásához.

A bájos vaníliavirág (Heliotropium arborescens)  úgy tűnik, hosszú időre háttérbe szorult kertjeinkben, de talán most újra visszatér jól megérdemelt helyére, a legkedveltebb kerti dísznövények közé. Nagyanyáink kertjében a meleg nyári hónapok egyik leggyakoribb virága volt, innen, e régi emlék miatt lehet sokaknak ismerős. Elevenítsük hát fel, mi az, amit napjaink modern kertészeinek tudni érdemes erről a mutatós kis növényről!

A vaníliavirágot nem csupán sátorvirágzatban nyíló, indigókék virágai miatt éri meg ültetnünk. A virágok édes, finom, vaníliára emlékeztető illata az, ami a növény közelében azonnal megfogja az embert. Vannak, akik a virágot szagolgatva a vanília mellett a meggyes pite illatát is az orrukban érzik.

vaniliavirag gondozasa 02
daryl_mitchell; Forest and Kim Starr

Mit érdemes tudnunk a vaníliavirágról?

A mi éghajlati viszonyaink között, amelyekre a hosszú, forró, száraz nyarak a jellemzőek, a vaníliavirág leginkább egynyári növényként ültethető. Jól tűri mind az aszályos időjárást, mind a kánikulai meleget; jó tulajdonsága továbbá, hogy az őzek és egyéb kisebb vadak ki nem állhatják, így szerencsére kárt sem tesznek benne. Manapság az indigókéken kívül fehér és halványlila virágú változatokat is beszerezhetünk; ennek ellenére a legedzettebb és leginkább illatos virágú még mindig a nagyanyáink által annyira kedvelt, hagyományos fajta.

A vaníliavirág kis termetű (rendszerint 30-60 cm magas), cserjeszerű, bokrosan növő növény. Sötét fakózöld lombja hosszúkás, ovális levelekből áll. Hosszan, nyár elejétől akár az első őszi fagyokig virágzik. Jellemző a növényre, hogy igyekszik mindig a napsütés irányába fordulni, erre a tulajdonságára utal tudományos elnevezése is.

Nem árt tudnunk róla, hogy sok más kerti dísznövényhez hasonlóan a vaníliavirág minden része mérgező mind az emberre, mind az állatokra nézve. Éppen ezért még csak eszünkbe se jusson, hogy bármelyik részét rágcsálgassuk vagy kóstolgassuk! Kisgyerekektől, házi kedvencektől tartsuk távol.

vaniliavirag gondozasa 03

A vaníliavirág szaporítása magról, dugványról

A vaníliavirág szaporításának legelterjedtebb módja a magról való nevelés. A magokat beltérben, 10-12 héttel az utolsó tavaszi fagynap előtt, általános földkeverékbe vessük el. A csírázás, amelyhez az optimális hőmérséklet 21-24 °C, 28-42 napot vesz igénybe. A palántákat a fagyveszély elmúltával ültessük ki szabadföldbe, miután a talaj kellőképpen felengedett (azaz hőmérséklete legalább 16 °C-os).

Ha azt szeretnénk, hogy a fiatal növények virágának színe és illata megegyezzen az anyanövényével, részesítsük előnyben a szárdugványról történő szaporítást. Nem mellékes szempont, hogy ezzel a módszerrel a tavaszi kiültetéshez edzettebb, ellenállóbb utódokat állíthatunk elő. Az legideálisabb időpont a dugványok készítésére a nyár vége, amikorra egyébként is sok esetben előnytelenül felnyurgul az anyanövény. A túlnőtt hajtások visszacsípése kettős előnnyel jár: egyrészt sűrűbb, bokrosan elágazó növekedésre késztethetjük ezzel a növényt, másrészt a művelet által alapanyagot nyerhetünk a dugványozáshoz.

vaniliavirag gondozasa 04
Forest and Kim Starr

A vaníliavirág gondozása

A vaníliavirág gondozása során figyelembe kell vennünk a növény alapvető igényeit. Az egyik, hogy a növényt naponta legalább hat órán keresztül zavartalanul érje a napsütés, ráadásul lehetőleg a reggeli, délelőtti órákban. Minél melegebb a klíma, annál nagyobb szüksége van a növénynek a délutáni órákban az árnyékra. Kedveli a tápanyagokban gazdag vályogtalajt. Ha konténeres növényként neveljük, fordítsunk kiemelt figyelmet a földje nyirkosságára. Érdemes tudunk azt is, hogy nehéz, agyagos talajba ültetve csupán sínylődésre ítéljük.

A vaníliavirágot edényes növényként akár erkélyen is tarthatjuk. Ennek előnye, hogy így a kerttel nem rendelkező növénybarátok is örömüket lelhetik benne. A cserépbe vagy virágládába ültetett vaníliavirág azért is pompás kiegészítője a balkonkertnek, mivel nem invazív, nincs jelentős rovarkártevője, továbbá nem hajlamos az olyan növénybetegségekre sem, mint például a lisztharmat, ami a sűrűn összeültetett vagy egymás közvetlen közelében nevelt növények között egyébként gyakori gondot jelenthet.

Az edényes vaníliavirág tápanyagigénye nagyrészt megegyezik a szabadföldben nevelt társaiéval, azzal a különbséggel, hogy lehetőség szerint még több tápanyaggal lássuk el. Éppen ezért célszerű kéthetente virágzó dísznövények számára előállított, foszforban gazdag folyékony tápoldattal kezelnünk.

Függetlenül attól, hogy a vaníliavirágot kerti vagy edényes dísznövényként tartjuk, a gondozásához hozzátartozik a hajtások visszacsípése. A visszacsípést már akkor elkezdhetjük, amikor a növény még fiatal, hogy ezzel segítsük elő a bokrosabb növekedését. Ezzel késleltetjük ugyan az első virágzást, de a beavatkozásunkat a növény később gazdagabb virágzással és nagyobbra nőtt virágokkal hálálja meg.

A vaníliavirág átteleltetése

Ősszel, amikor a meleg nyári időjárás már a múlté és egyre közelednek az első fagyok, megkísérelhetjük a vaníliavirág átteleltetését beltérben. Ehhez a hajtásait vágjuk vissza egyharmad részt vagy fele részt, majd ültessük át cserepekbe, tápdús, szobanövényeknek való földkeverékbe.

A vaníliavirágot a teleltetés során nagyrészt a többi szobanövényhez hasonlóan gondozzuk. Kellően meleg helyiségben a cserepét állítsuk egy napos ablakpárkányra, és a téli hónapokban csupán takarékosan öntözzük.

Ha tetszett a cikk, kövesd a Hobbikertet a Facebookon is!

BEZÁR