A nyári kertek egyik ékessége a gazdagon virágzó és messziről illatozó csodatölcsér.
A csodatölcsér (tudományos nevén Mirabilis jalapa) dekoratív, színpompás virágai késő délutántól az esti órákba nyúlóan nyílnak, majd reggelre becsukódnak. A rendkívül illatos virágok magukhoz vonzzák, édesgetik a pillangókat, méheket, nem utolsósorban pedig a kertészt és annak becses családját.
Mit érdemes tudni a csodatölcsérről?
A csodatölcsér eredeti őshazája Dél-Amerika Andok hegységében található. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a növény a silány, illetve átlagos talajon is minden további megél, sőt ez a kedvezőnek nem éppen nevezhető körülmény sem akadályozza meg a bőséges virágzásban.
De miről is lehet felismerni a csodatölcsért? A felálló szárú, indaként kanyargó hajtások végén nyíló, tölcsér alakú virágok színe lehet fehér, rózsaszín, lila, vörös, sárga, illetve ezek keverékei. Egyes fajták esetén előfordul, hogy egyazon tövön eltérő színű és mintázatú virágok bontanak szirmot. Igen gyakoriak a két fő színből változatok, például a középen vörösen mintázott, fehér szirmú fajta.
A csodatölcsér igényei, gondozása
A csodatölcsér virágágyi növényként való tartása nem különösebben bonyolult feladat. Ültethetjük magról, de tőosztással is szaporíthatjuk. Érdemes az első virágzási hullámot követően összegyűjtenünk a magokat, hogy azokat a kert egy másik, erre a célra kiszemelt pontján elvessük. A növény számára a napos, félárnyékos fekvés kedvez. Nem mellékes szempont az sem, hogy olyan helyre ajánlott ültetnünk (például terasz, kültéri ülősarok közelébe), ahol a kora esti órákban kényelmesen, zavartalanul élvezhetjük bódítóan édes illatát. A magokat elültetés előtt érdemes beáztatni vagy héjukat kissé bemetszeni.
Ez az igénytelennek mondható növény a nyár közepétől az első fagyokig megbízhatóan virágzik. Ehhez mindössze alkalmankénti öntözést igényel, mivel közepesen szárazságtűrő. Mindemellett az egyenletesen enyhén nyirkos talaj a számára optimális, csakúgy, mint a tápdús, jó vízáteresztő képességű talaj. Ha a virágzási idő végén nem gyűjtjük össze a magokat, a növény a talajra hullott magokról a következő szezonban újravetheti magát, azaz jó eséllyel magától, a mi közbenjárásunk nélkül is kihajt. Ezeket a meglepetésszerűen megjelenő növényeket természetesen ritkíthatjuk, illetve teljesen ki is irthatjuk, ha történetesen nem a megfelelő helyen ütnék fel a fejüket. A növény terjedésének többek között úgy is gátat szabhatunk, ha virágládába vagy nagyobb ültetőedénybe ültetjük, amelynek peremén idővel túlfut, majd szép ívben aláomlik.
A bokros növekedésű, lágyszárú csodatölcsér föld feletti részei ősszel, az első fagyok hatására visszaszáradnak. Tavasz vége felé, amikor a talaj eléggé felmelegedett már, a növény sok esetben magától megújul, hogy ismét feltűnő dísze legyen a virágágyásnak és mind gazdag esti virágzásával, mind pompás illatával újra elkápráztasson bennünket.
