Kicsit ronda, kicsit fura, de télen vitaminbomba!
A rózsafélék családjába tartozó naspolya (Mespilus germanica) a mai napig indokolatlanul mellőzött gyümölcstermő növényünk.
Az alma és a körte rokona
A vélhetően Közép-Ázsiából, a Kaukázus déli lejtőiről származó növény, a Fekete-tenger vidékén vadon is terem. Magyarországra valószínűleg olasz közvetítéssel került. Gyümölcse miatt gyümölcsfaként, de szép őszi lombszíne és májusban nyíló fehér virágai miatt díszfaként is termesztik. Bodor Pál 1812-es, első magyar gyümölcsfaiskolai árjegyzéke már megemlíti a népies nevén lasponyának, miszpolyának is hívott növényt, ennek ellenére napjainkban is mostoha gyümölcsnek számít.
A naspolya 4-6 méter, magas, kistermetű fa, vagy tőről elágazó bokor. Lombhullató, öntermékeny növény, ezért elegendő egy példányt ültetni a kertbe. Erős hajtásait kezdetben sűrű fehér szőr borítja, később tövisek jelenhetnek meg rajtuk. Hosszúkás levelei bőrszerűek, fonákjuk szőrös. Virágai későn nyílnak, így a tavaszi fagyok nem károsítják őket.
A 2–3 cm hosszú, kemény almatermés a vacokból fejlődik, jellemző rá a besüllyedt csúcs körül koronaszerűen kiálló öt csészelevél-maradvány. A termés halványan barnászöld, majd megbarnul, csak az erős fagy puhítja ehetőre. Magjai kemények, ehetetlenek.
Kiskertekbe naspolyát!
A naspolya talajtípusokban nem válogat (sekélyen van a gyökérzete), de a tápdús, nyirkos talajt jobban szereti. Sovány, száraz területen feltétlenül öntözni kell. Melegkedvelő, a napos helyet kedveli, de félárnyékos helyen is megél. A téli hideget meglepően jól viseli.
Aki élvezhető gyümölcsű naspolyát akar a kertjében ültetni, az feltétlenül oltványt vásároljon. A naspolya nem igényel sok gondoskodást, rendszeresen terem, egy fáról akár 40-50 kg gyümölcsöt is szedhetünk. Egy fontos szabályt kell betartanunk, a termőrügyei a vesszők csúcsán állnak, ezért a vesszőit nem szabad metszeni. Idősebb korában lombfakadás előtt ágai ritkíthatóak, de csak tőből vághatóak ki az ágai.
Betegségek és kártevők nem károsítják, vélhetően azért, mert a növény minden része sok csersavat tartalmaz (emiatt régen a levelét, kérgét cserzésre használták).
A ronda gyümölcs nagyon értékes!
A naspolyát október végén, november elején ajánlott szüretelni. Gyümölcse utóérő, azaz a fáról leszedve frissen nem fogyasztható, meg kell érlelni. Ha viszont hagyjuk, hogy a fán megcsípje a dér, akkor édesebb lesz. A fáról leszedve még kemény és élvezhetetlen, de érlelés után megpuhul, vékony héja pergamenszerűen elválik, lehúzható és sötétebb barna lesz, íze pedig édessé válik. Az érleléshez nedvességtől védve, egy rétegben kell kiteríteni, decemberre, az ünnepek tájékára a gyümölcsök megpuhulnak.
A téli hónapok értékes növénye, mert tápláló gyümölcsének igen magas a C-, B-, E vitamintartalma, érésének idején más hazai gyümölcs már ritkán található. Finom lekvárt lehet főzni belőle, magas pektintartalma miatt zselének is kiváló. Édeskésen fanyar, kellemes ízű, ilyenkor már nyersen is fogyasztható. A vastartalma miatt fogyasztása vérzékenyeknek kifejezetten ajánlott és ezen kívül még csonterősítő hatása is van. Gyulladáscsökkentő hatású növényként ismeri a természetgyógyászat. Az ásványi anyagokban (kálcium, kálium, magnézium, cink, mangán, vas és réz) és karotinban is gazdag.
A népi gyógyászatban kérgének főzetét vérzések csillapítására alkalmazták, magvainak főzetét pedig vesekő elhajtására. A naspolyafa terméséből és leveléből előállított készítmények a szájüreg és a garat gyulladásainak csökkentésére használhatók.
