Ezeket a mángold fajtákat érdemes termeszteni a kiskertben

Egészséges zöld levelek.

Noha azt hihetnénk, hogy a mángold csak nemrég jelent meg a zöldségek piacán, igazság szerint a Földközi-tenger keleti részén és a Közel-Keleten élők már 4000 éve is ismerték és termesztették a zöld leveles zöldséget. A 17. században még elterjedt volt, ám később a spenót kiszorította és csak mostanában fedeztük fel újra a kiskertekben.

A mángold egyre kedveltebb, különféle színekben elérhető (a levélnyél és levélerek színe lehet sárga, piros, narancsos, rózsaszín, lila is). Remek alternatívája a spenótnak. A levelek magas vitamintartalmúak, a bennük található B-vitaminok az idegrendszer egészségéért felelősek, a K-vitamin pedig a véralvadáshoz szükséges.

Emellett a mángold az A-vitamin előanyagában is gazdag és olyan ásványi anyagokat is találunk benne, mint a kálium, kalcium, magnézium, foszfor vagy vas.

A mángoldban oxálsav is van, ami nagyobb mennyiségben fogyasztva káros lehet, ezért a mángold leveleit ne nyersen, hanem elkészítve – párolva – együk, mert így csökken az oválsavtartalmuk. Nem ajánlott sokáig melegen tartani sem a leveleket, hanem vagy fogyasszuk el azokat mihamarabb, vagy tegyük a hűtőbe, máskülönben a nitrát nitritté alakul bennük.

Alapvetően a zöldség két típusa a szélesebb szárral rendelkező szármángold és a keskenyebb szárral rendelkező levélmángold. Utóbbinál a leveleket szedjük és készítjük el a spenóthoz hasonlóan. Ha mindig csak a külső leveleket szedegetjük és a közepét meghagyjuk, akkor a levelek folyamatosan fejlődnek és szüretelhetőek. A szármángoldnál inkább a spárgához hasonlatosan készítsük el a szárakat, de a leveleket természetesen itt is fogyaszthatjuk.