Szó lesz még a lóbab mellett a szójabab előnyeiről és a vetési tudnivalókról is.
A lóbab és a szójabab különlegességei lehetnek kertünknek. Miért termesszük őket?
Lóbab
Korai zöldségféle és egyben a legjobb zöldtrágyanövények egyike. Vannak fehér virágú, kevésbé markáns ízű fajták. Ezek magja főzés után is zöld vagy fehér marad. Kedvelt a fekete foltos virágú is, de ezek magja főzéskor megbarnul.
A lóbab megköti a levegő nitrogénjét és alig van szüksége fejtrágyázásra.
A legkorábban szedhető babfajtát novemberben vagy februárban vessük. A tavaszi vetés márciusban történjen. Fólia alatt egy januári vetést is megejthetünk. Mélyágyban a növények váltakozó sorokban, egy mástól 15 cm távolságra kerüljenek. Széljártas helyeken a téli vetésű lóbab karózást igényel, a növények közé feszítsünk kötelet. Fóliás takarás esetén a takarót távolítsuk el, amint a növények hozzáérnek. A sorok között mulcsozzuk, szükség szerint öntözzük.
A hüvelyek szedése zsengés állapotban történjen, ekkor a leg ízletesebb, a korai szedés elősegíti a további virágok megjelenését. A hüvelynek nem szabad megkeményedni, bőrszerűvé válni. Meleg vidékeken visszavágva másodtermést is hoz. A babot a napon szárítsuk meg és levegős helyen tároljuk. Kártevője a lóbabrozsda és a répalevéltetű.
Szójabab
A szójabab a föld egyik legfontosabb tápláléktermő növénye. Készíthetünk belőle olajat, lisztet, szószt, tejet, sajtot, fogyaszthatjuk zöldségként és húspótló készítmények formájában. Melegigényes növény, a magvak fehérjetartalmi igen magas, sok kalciumot tartalmaz. Jó vízelvezetésű talajt igényel, ezért nehéz földbe nagy mennyiségű szerves anyagot forgassunk be. A magvakat június-júliusban vessük el.
Istállótrágyából vagy komposztból készített mulcsréteg gyomfojtó hatású és csökkenti a talaj vízveszteségét. Ne kapáljuk, mert ezzel a sekélyen fejlődő gyökereket megsérthetjük. Ha a hüvelyesek kb. 10 cm hosszúak, akkor mád szedhetők. Viszonylag kevés termést hoz.
