Itt a dió, mogyoró, mandula, gesztenye, amelyek hobbikertben egyszerűen termeszthetők és ami a legjobb: egész évben tárolhatók. Bemutatjuk a gyümölcsök termesztését (dióhéjban).
Dió
A családi konyháknak nélkülözhetetlen alapanyaga. A cukrászok és az édesipari üzemek is egyre többet használnak fel ebből a nemes nyersanyagból. Sajnos, a szükséges mennyiséget az országban nem tudjuk megtermelni, sőt a termelt mennyiség is évről évre csökken. Ennek elsősorban az az oka, hogy a diófák egy részét okkal, ok nélkül kivágják, mert a kialakított nagyüzemi táblák művelését akadályozzák, vagy azért, mert értékes fáját ipari célokra kívánják hasznosítani.
Hatalmas, terebélyes, sokszor 10 m-nél is magasabb fává fejlődik. Gyökérzete nagy távolságra behálózza a kert talaját, ezért nem a kisméretű házikertek fája. Ha helye van, akkor kellemes, árnyékot adó díszfa, amelynek termése - ha másodsorban is - nagy érték. Különösen nyirkos talajokon díszlik jól, ahol a talajvíz nem süllyed 2 m-nél mélyebbre.
A diófákat általában magról nevelik fel a gyümölcsöskertekben és a faiskolákban is. Termőre fordulásukra 12-14 évig kell várni. Igaz tehát a mondás, amely így szól: "Ezt a fát nagyapám ültette, árnyékában nem ült, gyümölcsét nem ette". Az utóbbi években azonban már számottevő eredmények születtek a dió szemzésével kapcsolatban. Előbb-utóbb tehát forgalomba kerülnek a dióoltványok, és akkor feltétlenül érdemes lesz ezeket telepíteni.
A szemzett diófák ugyanis - ellentétben a magról neveltekkel - megbízhatóan fajtaazonosak, tehát nem kell attól tartani, hogy 10-12 éves gondozás után a fán vastag héjú kődió, vagy éppen a madarak örömét szolgáló vékony héjú papírdió terem majd.
Az oltott diófák nagy előnye az is, hogy gyorsabban fordulnak termőre; már a harmadik-negyedik évben megmutatják termésüket. Felnőve sűrű, tömött koronát fejlesztenek és bőségesen teremnek. Aki tehát azért termel diót, hogy szüreteljen a fájáról, annak föltétlenül az oltott diócsemeték telepítését lehet ajánlani. Ha valaki viszont azzal a céllal ültet diócsemetét, hogy annak illatos lombkoronája alatt védelmet találjon a forró nyári naptól, asztalt és padokat állítson a fa alá, ahol kártyázgatni vagy beszélgetni lehet, akkor magról kelt csemetét válasszon, mert csak ennek lesz terebélyes, árnyas koronája.
Mandula
Közepes méretű, laza koronájú fát nevel. A keserűmandula vagy édesmandula alanyra szemzett csemetékből akár közepes, akár alacsony törzsű fát nevelhetünk. Házikertben kerítés mellé vagy a kert sarkába célszerű telepíteni, olyan helyre, ahol korán nyíló rózsaszín virágaiban gyönyörködhetünk.
A mandula egyike a legigénytelenebb gyümölcsfajainknak, mert még a kavicsos, meszes, vékony rétegű talajokon is megél, ahol más gyümölcsfát nem tudunk felnevelni.
Hol vehetek mandulacsemetét? >>
Mogyoró
Tövétől ágas, erőteljes növekedésű bokrot fejleszt, amely nyílt, napos fekvésbe, cserjesorként ültethető. Minthogy a mogyoró sok sarjat nevel, legcélszerűbb idősebb fák alól kiásott és leválasztott sarjról szaporítani. A bokor kialakításához metszésre nincs szükség.
Terjed a törökmogyoró termelése is. Ez nem bokorrá, hanem sudár fává nő - igaz elég lassan. Termése igen jóízű mogyoró. Magról kelt, 3-4 éves csemetéjét kell az állandó helyre ültetni.
Hol vehetek mogyorócsemetét? >>
Gesztenye
Ezt a gyümölcsfajt csak a teljesség kedvéért említjük, hiszen méretei óriásiak, ezért házikertekbe nem való. Mészkerülő lévén csak olyan helyen érdemes ültetni, ahol a talaj savanyú kémhatású. Sötét, fényes leveleivel, arányos koronájával és szúrós, gömb alakú terméseivel dekoratív eleme a nagyobb kerteknek. A Dunántúlon valamikor hatalmas kiterjedésű gesztenyeerdők álltak, ezek termése - a burgonya elterjedését megelőző időkben - fontos népélelmezési cikk volt. A gesztenyéből akkor lisztet és ebből lepénytésztát készítettek.
Hol lehet gesztenyecsemetét kapni? >>
