Az örökzöldek szomjasak! Nyáron egyértelmű, hogy locsoljuk a teraszon, erkélyen lévő növényeket, de télen hajlamosak vagyunk elfeledkezni erről. Pedig ez nagy hiba, a növényeknek télen is szükségük van vízre – a saját igényeik szerint.
Nehéz a pontos öntözővízadagot meghatározni, mivel ez több tényezőtől függ és minden növény esetében más. Elsősorban a kertünk mikroklímája és az adott tél keménysége a döntő. Nem mindegy, hogy mennyire van hideg, mennyire száraz vagy nedves az időjárás. A talaj mennyire tudja a vizet elpárologtatni vagy állandóan nedves marad? Általános szabályként elmondható, hogy ha a közeg nedves, akkor nem szükséges locsolni, fagyban pedig egyszerűen tilos!
A lombhullató fákat és bokrokat normál esetben egyáltalán nem kell télen öntöznünk. Ezek a növények téli nyugalmi fázisban vannak, leveleiket pedig lehullajtották, nem párologtatnak.
Ugyanez vonatkozik a kiültetett évelőkre. Számos évelő föld feletti része elpusztul, visszahúzódnak az áttelelő szervekbe, amelyek ilyenkor ’hibernálva’ várakoznak. Még az olyan télizöld fajoknak is, mint az örökzöld tatárvirág, a püspöksüveg, a gímpáfrány, a kis meténg vagy az indás berkipimpó a természetesen érkező nedvesség általában elegendő.
Különösen a mediterrán fajoknál, amelyek közé tartoznak például a fűszernövények, a szürke lombú üröm vagy a népszerű nyuszifül, a problémát nem a túl kevés, hanem inkább a túl sok téli nedvesség szokta okozni. Ügyeljünk a jó vízelvezetésre, hogy a felesleges víz jól el tudjon folyni.
Az örökzöldek, vagyis a tűlevelűek, de az olyan kemény levelű fák is, mint a rododendron, a babérmeggy, a magyal télen is aktívak maradnak, folyamatosan párologtatják a vizet. Csapadékos télen elegendő vízhez jutnak, azonban hideg, száraz, szeles időben többet párologtatnak, mint amennyit fel tudnak venni, gyorsan kiszáradhat a földjük.
Ha ráadásul még fagyott is a közeg, akkor nem tudnak vízhez jutni, elhervadnak. Leggyakrabban ez januárban-februárban fordul elő, amikor a nap ismét erőre kap, miközben a hőmérséklet nagyon leesik. Ebben az esetben gyapjútakarással, mulcsozással segíthetjük, hogy több nedvesség maradjon a gyökerek körül és kevesebbet párologtassanak a levelek.
Nem árt tudni, hogy a hó előnyös a vízutánpótlás szempontjából, mert megolvadva lassan beszivárog a talajba. Cserepes növényeknél tehetünk egy hóréteget a földjükre, hogy elérjük ezt a hatást.
Mindegy, hogy cserépben vagy virágládában áll, a kinn lévő növényeket télen is öntöznünk kell. Különösen azokat a télálló növényeket, amelyek télire tető alá hozunk; pl. az árnyliliomot vagy a japán dérbabért nem szabad teljesen kiszáradni hagynunk. Hasonló a helyzet a telelőben is: minél hűvösebb, sötétebb helyen teleltetünk át egy növényt, annál kevesebb vízre van szüksége.
