Az érdekes alakú, ragadozó életmódot folytató kürtvirág szaporítása nem is olyan nagy ördöngösség.
Hogy mi a közös az USA délkeleti részén őshonos, tölcsér alakú, fedeles rovarfogó levelekkel rendelkező kürtvirágban, más néven szaracéniában (Sarracenia) és az íriszekben? Semmi, gondolhatnánk, de egy valamiben azért mégis hasonlítanak. Mégpedig abban, hogy rizómákból, azaz megvastagodott föld alatti gyöktörzsből sarjadnak ki a föld feletti hajtásaik. Ez pedig azt jelenti, hogy könnyedén kibővíthetjük a húsevő növényekből álló gyűjteményünket, ha a kifejlett kürtvirág rizómáit több részre osztjuk.
A műveletet a tél végén célszerű elvégeznünk, amikor lezárul a kürtvirág téli nyugalmi időszaka. Ekkor a nagyobb rizómákat óvatosan válasszuk szét több darabra. Fontos, hogy mindegyik rendelkezzen saját gyökérzettel és pár hajtáskezdeménnyel. Ültessük szét valamennyit külön-külön cserepekbe. Sikeres tőosztás esetén már a tavasz folyamán megcsodálhatjuk, ahogy az új növények fejlődésnek, növekedésnek indulnak. Hamarosan kifejlődnek az első, rovarcsapdaként működő, édes illatú nektárt termelő módosult levelek is.
