Türelem persze kell hozzá, de megéri a fáradságot, rengeteg virágot nyerhetünk.
A tulipán nem könnyen adja virágait! Van, hogy 2-3, de egyes fajoknál 5-7 évig is várni kell a virágzásra. Ezért aztán kevés fajt szaporítanak magról, inkább hagyják, hogy a kitartó nemesítők bíbelődjenek vele. Itt a tél vége és miért ne próbálkozhatnánk mi is a megvetéssel?
Lehet, hogy a megkívánt növényhez nehezen, drágán vagy egyáltalán nem is tudunk hozzájutni, esetleg megtetszik a szomszédnál látott virág. Vagy vírusos a növényünk, de ha tudunk róla magot fogni, talán nyert ügyünk van, mert a vírusok nagy része a maggal nem terjed. Inkább az alapfajokkal érdemes próbálkozni. Egy-egy fajon belül viszont a magvetés során keletkezhetnek különleges változatok, ami igazán nagy öröm a kertésznek. Ez ugyan ritka, de minél több magot vetünk, annál nagyobb erre az esély.
A magvetés legfőbb ideje az ősz vagy a tél vége. Sokat segíthetünk, ha tanulmányozzuk akár élőben, akár szakirodalomból az illető növény élőhelyét, annak éghajlati viszonyait a különböző évszakokban, illetve a növény életciklusát, majd megpróbáljuk utánozni a természetet. Bármilyen, megfelelő nedvességmegtartó, de ugyanakkor levegős közegbe vethetünk, aminek szerkezete hosszabb távon sem változik túlságosan.
Ez azért fontos, mert a hagymások magoncait 2-3 évig nem tűzdeljük. Még ennél is fontosabb, hogy steril legyen, ugyanis a magból kikelő csíranövények igen érzékenyek a különböző fertőzésekre. Sterilizálni lehet mikrohullámú sütőben, de legjobb, ha magvető földkeveréket vásárolunk.
Rendszerint rostált tőzegből és homokból keverik, esetleg kis mennyiségű műtrágya hozzáadásával. A magvetéshez használhatunk magvető tálcát, cserepet, vagy akár joghurtos poharat, a lényeg az, hogy legyen az alján több vízkifolyó nyílás. Meggondolandó, hogy minél kisebb a cserép, annál hamarabb szárad ki a benne lévő közeg. Éppen ezért nem ajánlatos az agyagcserép.
Vetés előtt készítsünk jeltáblákat vagy címkéket a növény nevével és vetési idejével. Némelyik fajnál egy-két évet is várni kell a csírázásra, nem árt, ha tudjuk, mikor vetettük. Készítsünk elő minden szükséges eszközt: tisztára mosott cserepeket, földkeveréket, tömörítő eszközt, kartonlapot az apró magok szórásához, 3-5 mm szemcseméretű kavicsot a cserepek tetejére, szükség esetén öntözővizet és tálcát a felszívatáshoz, no és persze a magokat.
A földkeveréket előre öntözzük be, mert így jobban ellenőrizhetjük a nedvességét. Ha ez elmarad, akkor a cserépbe rakás után, még a vetés előtt alulról szívassuk fel, amíg a teteje is nedves lesz, majd finoman tömörítsük, kinyomkodva a fölösleges vizet belőle. Nem árt előre utánanézni, hogy az illető faj magját mélyre, vagy a felszínre kell vetnünk. Ennek megfelelően a cserepet csak félig töltsük földdel, vagy tele, úgy, hogy tömörítés után a pereme alatt maradjon 2 cm hely.
Mélyre vetésnél 3-5 cm földdel takarjuk a magokat, ha felszínre vetünk, akkor csak kaviccsal, 1-1,5 cm vastagon. Azon elegendő fény hatol át, ugyanakkor a talaj lassabban szárad ki, az öntöző víz nem mossa ki a magot és a kavics gátolja a mohásodást. A magvetést tegyük ki a szabadba, és télen is hagyjuk ott. Télen nem szükséges öntözni, hacsak nincs hosszan tartó meleg és száraz idő. A nálunk télállóként ismert fajok magjainak nem árt a téli fagy, sőt gyakran segíti a gyorsabb csírázást. Márciustól, ha nem fagy, újra rendszeresen önözzünk, és a talajt ettől kezdve soha ne hagyjuk kiszáradni. Ha a talajkeverék megfelelően laza és van kifolyónyílás, akkor nem kell tartanunk a túlöntözéstől.
Mikor gyűjtsünk?
Lehetőség szerint érett állapotban gyűjtsük a magokat, de a tapasztalatok szerint a zölden (a magok kifejlődése után), szárral leszedett termés vízbe állítva, napos helyen szépen beérik, és ugyanolyan sikerrel vethetők a magok, mintha éretten szedtük volna.
Ötlet
Vetés előtt egyszerűen ellenőrizhetjük a talajkeverék nedvességét és levegőségét. Maréknyit szorítsunk össze belőle. Ha a markunkat szétnyitva szétesik a föld, akkor megfelelő a keverékünk. Ha egyben marad, akkor keverjünk még hozzá lazító anyagot, durva szemű homokot, vagy kertészeti perlitet. Ha nem vagyunk biztosak, hogy mikor öntözzük a magvetést, készítsünk tesztelő cserepet, amelybe nem vetünk magot, de ugyanúgy kaviccsal takarjuk a talajt. Néha kissé kaparjuk szét a kavicsot, és ujjbegyünkkel ellenőrizzük a nedvességet. Egy idő után már tudni fogjuk, hogy milyen időközönként kell öntözni.
Hol tároljuk?
A lapos, papírszerű magokat száraz, hűvös helyen tároljuk vetésig. Fontos, hogy az ilyen magot teljesen szárítsuk meg a szedés után, különben könnyen rothadnak. A másféle alakú magokat viszont épp ellenkezőleg, ajánlatos homokban tárolni, hogy ne száradjanak ki teljesen a vetésig. Ha ez mégis megtörténik, vagy régi magot vetünk, akkor vetés előtt érdemes 24 órán át vízben áztatni, így a talajból könnyebben veszi majd fel a vizet.
Ha megjelentek az első csíranövények, azokat már védjük az időjárás viszontagságaitól. Se a nedvességet, se a magoncokat ne tegyük napos helyre, inkább laza árnyékú fa alá. A hagymások magoncai lassan fejlődnek.
Két-három évig hagyhatjuk őket ugyanabban a cserépben. Amikor van levelük, nem szabad kiszáradniuk. Öntözéskor adjunk neki fele töménységű balkonnövény-tápoldatot. Amikor látjuk, hogy a levelek kezdenek sárgulni, akkor hagyjuk abba az öntözést, de azért lehetőleg soha ne legyen csontszáraz a talaj. A tavasszal virágzó hagymások-gumósok természetes életciklusuk szerint nyáron nyugalomban vannak, nincs gyökerük, olyankor a cserépben lévő apró hagymák, vagy gumók elrohadhatnak, ha túl nedves a talaj. Szeptemberben és októberben egyszer-kétszer alaposan öntözzük be a cserepet a gyökeresedés segítéséhez. Remélhetőleg tavasszal megjelennek az új levelek, és ettől kezdve megint rendszeresen öntözzük és tápoldatozzuk őket. A liliomok magoncait jobb fagymentes helye, vagy a talajba süllyesztve, üveggel takarva teleltetni.
A hagymásokat lehetőleg a nyugalmi időszakban, augusztusban ültessük át. A fiatal magoncok hagymáit, gumóit ne tartsuk sokáig szabadon, minél hamarabb ültessük el. A 2-3 éves magoncokat már a kertbe is kiültethetjük, ott gyorsabban fejlődnek. Ha virágzásig a cserépben akarjuk tartani, akkor nagyon fontos a rendszeres tápanyag-utánpótlás és az öntözés.
Micsoda öröm, amikor megjelenik az első virág a magunk vetett krókuszon, tulipánon vagy ciklámenen.
