De arra vigyázz, hogy a hagymáját a szádba ne vedd!
Április végétől két héten át találkozhatunk az ernyős sárma gyönyörű tejfehér virágaival erdőszélen, mezőn, árnyas vízparton – vagy akár saját kertünkben is.
Az Európa délkeleti vidékein, valamint Afrika északnyugati partvidékén, és Ázsia kisebb elszigetelt területein őshonos Ornithogalum umbellatum immár Észak-Amerikában is teret hódított magának. Elegáns megjelenésének köszönhetően dísznövényként került a tengerentúlra, ám ott oly kedvező környezeti feltételekre lelt, hogy hamar kitört a kertekből, és egyes területeken már az inváziós minősítést is megkapta.
Az ernyős madártejnek is nevezett növény egy legfeljebb 30 cm magasra növő hagymás évelő. Népszerűségét hat, csillagszerű formába rendeződő, hosszúkás, csúcsos lepellevél által alkotott tejszínű virágainak köszönheti. A sárga porzókat sugarasan szimmetrikus elrendeződésben közrefogó lepellevelek hátoldalán jellegzetes zöld csík fut végig. Az angol köznyelvben betlehemi csillagnak is nevezett ernyős sárma különleges virágaiban április végétől május közepéig gyönyörködhetünk.
A virágok a csupasz szár tetején sátorozó fürtöt alkotnak, amely akár húsz virágfejből is állhat. A növény tőállású levelei – amelyek hossza sokszor akár a növény magasságát is meghaladhatja – a tőtől szép ívet képezve elhajlanak. A keskeny levelek színén fehér csík látható.
Az ernyős madártej homokos és agyagos talajon egyaránt megél. A tél és a tavasz folyamán bőséggel igényli a csapadékot, nyáron azonban a szárazságot is eltűri. Leginkább a félárnyékot és a nedves talajt kedveli, így például egy cserjék alatti árnyas hely ideális lehet számára. Az erős kis növény azonban a napon is jól érzi magát, és akár a fű közé is telepíthető.
Az ernyős sárma szaporítása igen egyszerű: a növény kb. 2 centiméter átmérőjű kis hagymája által nevelt fiókhagymákat az ősz folyamán leválasztjuk, majd 8-10 cm mélyre, és nagyjából ugyanilyen távolságra a földbe dugjuk. Akinek erre nincs lehetősége, az a növény júliusban beérő, gömbölyű magjaiból nevelhet palántákat. Ezek hagymáit a következő, vagy az azt követő évben hármasával külön cserépbe kell dugni, s egy évvel később lehet kiültetni.
Az ernyős sárma felhasználása egyes népi gyógymódokban ugyan nem ritka, ám a neki tulajdonított gyógyhatások többségét tudományos vizsgálatok egyelőre nem támasztják alá. Jelenleg bizonyos daganatos megbetegedések kezelése során alkalmazzák, a Bach virágterápiában pedig bánat, kétségbeesés esetén szolgál gyógyírként.
A növény hagymája mérgező alkaloidokat tartalmaz, így a hagyma elfogyasztása után gyomor- és bélpanaszok, bőrgyulladás, illetve szívritmuszavar léphet fel. A szájüregben és a torokban égető érzés, illetve duzzadás keletkezhet, amelyet esetleg émelygés, vagy hányás követhet. A bőrirritáció foka mindazonáltal alacsony, és a tünetek néhány perc alatt elmúlnak.
