A gyümölcsmolyok elleni védelemnek kiváló eszközei az ún. feromon- (szex-) csapdák. Hogyan működnek ezek?
A nő illatának ellenállni nem tudó lepkehímek kertészek feromoncsapdáiba esnek. A befogott egyedek számából következtetni lehet arra, mikor szükséges a permetezést elkezdeni. Így sokkal kevesebb permetezéssel sokkal nagyobb hatás érhető el. Sőt: akár úgy meggyérülhet a lepkehad, hogy nem is mindig szükséges a permetezés. Korábban már írtunk róla, miért is gond, ha gyümölcsmoly lakmározik a kertben >>
A kutatók már néhány évtizede felismerték, hogy a rovarok ivarukra jellemző szaganyagokat választanak ki. A viszonylag gyenge látással rendelkező lepkék a párzás idején illatuk alapján találnak egymásra. Ezt használják fel a hím molylepkék összefogására a következő módon.
Kartonlapból készül az egyszerű csapda, amelynek a fenéklemezét olyan ragacsos anyaggal kenik be, amelyet se az esővíz nem mos le, se a napfény nem szánt meg. A fenéklapra helyeznek egy kis kapszulát, amelyben a nőstény lepkék illatanyag-koncentrátuma van. (Ezt most már szintetikus úton, laboratóriumban állítják elő.)
Az így készített csapdát a gyümölcsfák koronájába függesztik. A rajzó hímlepkék megérzik a nőstények illatát, megkeresik annak forrását, és az illatanyagot tartalmazó fiola körül repkedve, mászkálva beleragadnak a csapda fenéklapjába. Ily módon a nőstény lepkék hímek hiányában nem termékenyülnek meg, nem raknak termékeny tojásokat, tehát a faj továbbszaporodása nem folytatódhat.
Kezdetben a feromoncsapdákat csak a nagyüzemekben alkalmazták a molylepkék rajzási időpontjának megfigyelésére és így az optimális permetezési időpont jelzésére. A gyümölcsöskertekben a feromoncsapdák felfüggesztésével annyi lepkét foghatunk össze, hogy a rovarölő szerrel való permetezés szükségtelenné válhat.
Fontos tudni, hogy a rovarok illatanyaga fajlagos, tehát minden rovarfaj hímjeinek az összefogására más-más illatcsapda szükséges. Nálunk jelenleg az alma-, a szilva-, az őszibarack- és a szőlőmolyok elleni védelemre hoznak forgalomba feromoncsapdákat.
