A természet játéka.
Nem véletlenül szokták majomorchideának nevezni magyarul a Dracula simia nevű növényt. A különleges orchidea epifitonként él a fák lombkoronájában Ecuador és Peru környékén, 1000-2000 méteres magasságban. Nálunk szobanövényként nevelhető, főként függő kosárban, mivel a virágszárak oldalra és lefelé nőnek.
Narancsillatú virágait július és december között hozza. A szirmok rajzolata a rovarok vonzására szolgál, de bennünket leginkább egy majomarcra emlékeztet, pedig ez csak a képzeletünk játéka.
A három külső lepellevele szinte csápszerűen hegyes. A botanikusokat valamiért mégis inkább Drakula grófra emlékeztette ez a nemzetség, ezért róla kapták nevüket az ide tartozó orchideák. Az első fajt már az 1870-es években leírták, de a majomorchideát csak 1978-ban fedezték fel.
A virágok színe lila, rózsaszín, sárga, fehér lehet. Számos fajta egyszínű, de léteznek mintázott, pontozott szirmúak is. Közös a fajtákban, hogy a majomarc ábrát mindegyikben megtaláljuk, néha pimasznak, néha jókedvűnek, máskor fenyegetőnek tűnik.
A növény hűvös, árnyékos-félárnyékos helyet kíván és magas páratartalmat, vagyis hasonló körülményeket, mint az eredeti élőhelyén. Rendszeresen permetezzük mészben szegény vízzel vagy készítsünk számára terráriumot, ha száraz a szoba levegője. Ahogy más orchideák, úgy a majomorchidea virágai is érzékenyen reagálnak a hőmérséklet ingadozására és a levegő páratartalmának változására.
A gyökereket nedvesen kell tartani, ezért érdemes őket hetente egyszer-kétszer erősen hígított tápoldattal kevert, mészmentes vízbe meríteni.
Bevezető kép: Dick Culbert, Brads Greenhouse & Gardening
