Kékeslila riasztó.
Bár mi alig érezzük elsőre az illatot, a kutyák, a macskák, a nyulak, a nyestek és a szúnyogok nem szívesen tartózkodnak a rájuk riasztólag ható növény közelében. Ha azonban a mattzöld, húsos levelű kakassarkantyú (Plectranthus ornatus vagy Coleus comosus) leveleit megdörzsöljük, mi is érezni fogjuk az illóolajok mentolos illatát. Magyarul a növényt magát szúnyogűzőnek is nevezik.
Az érzékeny szaglószervvel rendelkező kutyák, macskák, nyestek és nyulak már messziről (legfeljebb 5 méterről) megérzik a növény illatát, és inkább más helyet keresnek maguknak arra, hogy a „területjelzésüket” hátra hagyják. A hatás nem azonnali, kb. 14 nappal később jelentkezik először. Maga a növény 2001-ben vált „híressé”, amikor egy Dieter Stegmeier nevű kertész és nemesítő megfigyelte ezt a kedvező tulajdonságát.
Az örökzöld, 40-80 cm magasra megnövő félcserjéket a legjobb 1 méteres távolságra ültetni a védendő ágyástól, zöldfelülettől. A kakassarkantyú nem támaszt különleges igényeket a talajjal szemben. Ültethetjük a növényt cserépbe is, ami a teleltetés szempontjából is praktikusabb.
A kakassarkantyú nem csupán hasznos, de mutatós is, júniustól októberig hozza kékeslila virágait. Minél naposabb helyre ültetjük, annál szebb virágpompában gyönyörködhetünk.
A Dél-Afrikából származó növény nem télálló, ezért az első fagyok megjelenése előtt be kell hoznunk teleltetni. Világos helyiségbe vigyük, ahol kb. 15 °C van. A következő májusban újra kitehetjük a szabadba.
