Kertészkedés a diófa árnyékában, avagy megtörhető-e a juglon átka?

Diófa alatt a fű se nő. Vagy mégis?

A kertészek többsége tudja, hogy a dió egy juglon nevű vegyületet állít elő, amely gyakorlatilag valamennyi részéből kimutatható. Megtalálható a növény fiatal hajtásaiban, leveleiben, ágaiban, a termés bőrnemű héjában, de még a gyökerében is. A juglon az arra érzékeny növényekre toxikus hatást fejt ki.

A juglont a dió védekezésképpen, túlélése biztosítására, reprodukciós képességének fokozása érdekében termeli. Ezzel egyúttal elnyomja, gátolja a környező növények fejlődését. A kerti növények esetében a juglon-érzékenység leggyakoribb tünetei a levelek sárgulása, lankadása, hervadása a vegetációs időszak alatt, különösen forró, száraz időben. Mindez végül a mérgezést elszenvedő növény pusztulását okozhatja.

A juglon okozta hervadást és a vízhiány miatti sresszhatás okozta hervadást gyakran összetévesztik. A vízhiány miatti hervadás lassan következik be és öntözéssel visszafordítható. A juglon kiváltotta hervadás gyakran akkor is bekövetkezik, ha a talaj nedvességtartalma meglehetősen magas.

A juglon okozta hervadás a növényt részben vagy teljes egészében sújthatja. A hervadás korai tünetei plusz víz kijuttatásával orvosolhatók. A vegetációs időszak későbbi szakaszában a hervadás már nem állítható meg extra mennyiségű vízzel, a levelek barnulni kezdenek, majd a növény menthetetlenül elhal. Kísérleti tanulmányok kimutatták, hogy a juglon gátolja a növényi légzést, megfosztja az érzékeny növényeket a szükséges energiától és a sejtosztódás lehetőségétől, valamint gátolja a víz és a tápanyagok felvételét.

A diófa lombkoronája alá ültetett érzékeny növényekre leginkább a közvetlenül érintkező gyökérzetükön keresztül hat a juglon, illetve a lehullott diólevelekben nagy mennyiségben felhalmozódó toxin által, elsősorban kevéssé levegős, nyirkos talajban, amelyben korlátozott a mikrobiális aktivitás, valamint kevés szerves anyag van jelen.

A juglon vízben kevéssé oldódik, így a talajban nem jut messzire. A jó vízelvezetésű, levegős, egészséges mikroorganizmus-populációval rendelkező talaj felgyorsíthatja a juglon metabolikus bomlását. Előfordulhat az is, hogy egy már eltávolított diófa korhadó gyökérmaradványaiból felszabaduló juglonra válik érzékennyé egy, a közelbe ültetett növény. A juglon-toxicitás esetenként évekig fennmaradhat a diófa kivágása után. Ennek megfelelően nem ajánlott elsietni a megüresedett terület növényekkel való beültetését.

Növények telepítése a diófa közelébe

A sikeres növénytelepítés kulcsa, hogy mindenekelőtt felmérjük, megismerjük a kert adott részének az adottságait. Legyünk tisztában a telepítendő fák, cserjék fajtájával, hogy megelőzhessük az allelopátiás toxicitással kapcsolatos lehetséges problémákat. Néhány általános tanács a diófák közelében történő kertészkedéshez:

Az ágyásokat a diófától a lehető legtávolabbra tervezzük.
Magaságyás kialakításával csökkenthetjük a közvetlen gyökérkapcsolat esélyét. Az ágyás elkészítéséhez használjunk geotextilt, és friss talajjal töltsük fel.
A talaj vízelvezető képességét szerves anyagok hozzáadásával javítsuk.
Ne hagyjuk a diófa leveleit, a termések külső, bőrnemű héját, illetve ágait a beültetett ágyások közelében a talajon lebomlani.
Ne használjunk talajtakarónak diófakérget, illetve -leveleket tartalmazó mulcsot.

A juglont toleráló növények

Az alábbi listában felsorolt növények jól tolerálják a közelükben előforduló juglont. Természetesen az érzékenységüket egy sor tényező befolyásolhatja, például a juglonnal való érintkezés foka, az adott növény általános kondíciója, a környező talaj adottságai, valamint egyéb általános környezeti viszonyok. Vegyük figyelembe, hogy a lista csupán útmutatóul szolgál, nem tekintendő teljesnek, sem véglegesnek.