A feltámadás növényei.
Főleg a karácsonyi szezonban bukkanhat fel kertészetekben, piacokon, vásárokon a jerikói rózsa nevű növény. Valójában nem egyetlen növényről van szó: létezik egy valódi jerikói rózsa, és egy másik, amelyet legtöbbször tévesen szintén jerikói rózsaként kínálnak, pedig a két növény különbözik egymástól.
Amit tévesen, helytelenül neveznek jerikói rózsának, az valójában a Selaginella lepidophylla nevű csipkeharaszt. Ez a növény az USA-Mexikó közti határvidéken elterülő Chihuahuan sivatagban őshonos. Száraz állapotban összegömbölyödik, de vízbe téve szétnyílnak a hajtásai.
Selaginella lepidophylla
Selaginella lepidophylla
A valódi jerikói rózsa (Anastatica hierochuntica) nem annyira filigrán és csak rövid szárral rendelkezik, Elő-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos. Növénytani szempontból a keresztesvirágúak közé tartozik. Az első kereszteslovagokkal érkezett Európába, különösen karácsonykor népszerű akár dekorációként, akár egyedi ajándékként.
Anastatica hierochuntica
Anastatica hierochuntica
A valódi jerikói rózsát ugyanúgy, mint a hamisat, a feltámadás növényeként tisztelik, misztikus és halhatatlan virágnak tartják. A Jerikó rózsáját már a Biblia is említi, gyógyító erejű, szerencsehozó növényként ismerték. Mivel a két növény kinézetre nagyon hasonló, az egész, jerikói rózsát körbelengő misztikum és hiedelem a páfrányra is „átkerült”. Ami a növények feltámadását és vélt halhatatlanságát illeti – ez nem is olyan misztikus jelenség. Arról van szó, hogy szárazon összegömbölyödnek, víz hatására kinyílnak, ez az ősi vízgazdálkodási stratégia, ún. poikilohidria, amellyel a száraz időszakokhoz alkalmazkodnak.
Az idő legnagyobb részében a csipkeharaszt barnás-szürke száraz, bozótszerű képződményként látható, ebben az állapotban a kereskedelemben is kapható, és szinte az idők végezetéig eltartható. A levelek és a szár labdaszerűen összegömbölyödnek, ha azonban vízbe helyezzük, akkor a pikkelyszerű levelekkel rendelkező páfrány kinyílik, mint egy virág, a szárak kiegyenesednek.
Noha a mítosz szerint ez a folyamat annyiszor megismételhető, amennyiszer csak akarjuk – a valóságban azonban csak egyszer képes így „feltámadni” a növény, egyszer fog kizöldülni, fotoszintetizálni. A kiszáradás és vízzel telítődés pusztán fizikai folyamat, ez valóban ismételhető, azonban a második kiszáradás után már vélhetően el fog pusztulni a növényünk.
