Különleges gyümölcsöt kaptunk tesztelésre talán az ország egyik indián banán (pawpaw) termesztőjétől, Harcz Endrétől. Szétosztottuk a kóstolót a hobbikert.hu munkatársai között.
Reméljük, nem lőjük le a poént, de az indián banán osztatlan sikert aratott. Mindenkinek, aki kóstolta, nagyon ízlett. Lássuk, ki hogyan kezdte, majd folytatta az ismerkedést ezzel a sok szempontból egzotikus gyümölccsel, amely a mi éghajlati körülményeink között is gond nélkül megterem.
1. vélemény: különösebb előképzettség nélkül
Az indián banán külsőre hasonlít a mangóhoz és az íze is ebből az irányból közelíti a banánét. Én különösebb előképzettség nélkül a derekánál körbevágtam, mintha egy avokádó lenne, majd a két felet tenyerembe véve kettécsavartam. A két fél még tartalmazta a magjait (mindegyik féltekében 3-3 volt), amelyek nagyobb mandula méretűek, fényesek, feketék és kemények. A kettévágott pawpaw-t kézbe fogva egy kiskanállal lehet kikanalazni a narancsszínű, édes, éretten pástétomszerűen omlós húsát.
2. vélemény: érett, érettebb, legérettebb
Voltak köztük érettek és még inkább azok. A különleges gyümölccsel való ismerkedést az előbbivel kezdtem. A méretre és formára kisebb avokádóhoz hasonlatos termés héja mérgező, allergiás reakciókat válthat ki, ezért ezzel a résszel körültekintően érdemes bánni. A megmosott gyümölcsöt meghámoztam, majd az avokádóhoz hasonlóan hosszanti irányban kettévágtam. Az előbúvó 6 szem – datolya termésére emlékeztető, hosszúkás, gömbölyded végű barna – magot egyenként kiszedtem. A gyümölcs bár puha, az előbbiek során így is könnyen kezelhető volt, nem csúszott, nem nyomódott túlságosan. Kisebb kockákra vágva villával is remekül fogyasztható.
Ahogyan intenzív illata, úgy íze is különleges és egyben magával ragadó, még ha külseje – kiváltképp az érettebb darabok esetében – többeket félérett krumplira emlékeztet. Állaga nagyjából egy érettebb mangóéra hasonlít, ízében pedig részben a nevéhez méltóan valóban kissé banánszerű, azonban annál sokkal érdekesebb, hiszen egy kis ananászos, talán mangós vagy guavás jelleget is hordoz. (Megjegyzés: a cicusnak nem jött be!)
3. vélemény: nem baj, ha ütődött
Az általam kiválasztott gyümölcs ránézésre – a héj helyenként sötét, feketés színe miatt – kissé túlérettnek tűnt, fogásra pedig helyenként lágy volt, könnyen besüppedt, de mindez végül nem vált a hátrányára. Félbevágáskor a kés néhány nagy, hosszúkás, sötét magba ütközött. Egészen pontosan a termés 7 db magot rejtett, de nem volt nehéz kiszedegetni azokat. A puha, szinte pépszerű gyümölcshúst kiskanállal könnyen ki lehetett kanalazni, ízre a gyümölcs mézédes volt, valamint rendkívül lédús, illata nagyon erős. Egy perc elteltével már csak a papírvékony héj maradt belőle.
De mi legyen a magokkal?
A magvak állítólag mérgezők, mint ahogyan a növény fás részei, levelei, hajtásai is. Csak a gyümölcs húsa ehető. A többi rész olyan anyagokat tartalmaz, amelyek allergének lehetnek (alkaloidok, fenolok, antocianidok, tanninok, flavonoidok), de azért nem jelentenek komoly veszélyt.
A magokból nevelt növény önmagában nem terem. Ha 6-8 év alatt mégis termőre fordul, akkor apró gyümölcsöket hoz, amelyek dugig vannak maggal, alig van bennük gyümölcshús, a gyümölcs fogyasztása nem áll másból, mint a gyümölcshús magról való leszopogatásából.
Jó hír, hogy vannak nemes fajták (például amit kóstoltunk), melyeket több ezer magoncból válogattak ki több évtized alatt, ezekből oltva lehet jól termő fákat nevelni. Ezért csak nemes, öntermő fát érdemes ültetni, amit bárki beszerezhet Harcz Endrétől.
