Íme a lehetséges okok.
Sokak számára az ősz megérkezése a kerti szezon végét jelenti, amikor a kertésznek több ideje jut a pihenésre, feltöltődésre. Az enyhébb időjárás megkönnyebbülést hoz a kánikulai nyári hónapok után. Ez az az időszak, amikor a növények elkezdenek felkészülni a hosszú, fagyos télre. A hőmérséklet változásával, fokozatos csökkenésével együtt a lombhullató fák lombja változatos őszi színeket vesz fel. A sárgától a vörösig ezernyi pompás árnyalattal teszik lélegzetelállítóan varázslatossá a tájat. De mi a helyzet akkor, ha a falevelek a körülmények dacára csak nem akarnak lehullani?
Ha a levelek ősz végén a fán maradnak
Bizonyára mindenki látott már életében olyan lombhullató fát, amely egész télen át megőrizte a leveleit. A jelenség általában a bükk- és tölgyfák esetén a leggyakoribb, és abban nyilvánul meg, hogy az összes ágon vagy legalább azok egy részén megbarnult, papírszerűen száraz levelek csüngenek, s zizegnek a szélben.
Ezt a télen előforduló jelenséget alapvetően a fa által termelt egyes enzimek hiánya okozza. Ezek az enzimek felelősek az ún. abszcissziós zóna létrehozásáért a levélnyél alapjánál. (Abszcissziónak nevezzük azt a folyamatot, amelynek során a növény elhullatja egy vagy több részét, például a levelét, termését, virágát vagy a magját.) Ez a zóna teszi lehetővé, hogy a levél könnyen elváljon, lehulljon a fáról. Ennek hiányában valószínű, hogy a levelek még a legzordabb téli időjárási viszonyok közepette is a fán fognak függeni.
Lehetséges okok, ami miatt a fa nem engedi el a leveleit
Noha a pontos ok részleteiben nem ismert, miért is nem akaródzik a leveleknek lehullani, számos elmélet született arra vonatkozóan, hogy egyes fák miért nem válnak meg a leveleiktől akár egész télen át. Ide vonatkozó tanulmányok kimutatták, hogy a levelek jelenléte segíthet megakadályozni, hogy a nagytestű vadak, például az őzek kárt tegyenek a fában. A tápanyagokban kevésbé gazdag barna levelek mintegy védőgyűrűként veszik körbe a rügyekkel rendelkező hajtásokat.
Mivel a makacsul ragaszkodó levelek leggyakrabban fiatal fákon figyelhetők meg, kialakult a vélekedés, miszerint a folyamat a növekedés elősegítése szempontjából előnyös. Az alacsonyabb fák gyakran kevesebb napfényhez jutnak, mint magasabb társaik. A levélvesztés folyamatának lelassítása esetükben hasznos lehet a növekedés maximalizálásában, még mielőtt beáll a hideg tél.
Egy másik lehetséges ok, ami miatt a fa csak a tél késői szakaszában vagy kora tavasszal hullajtja le a leveleit, hogy ezáltal biztosítja magának a megfelelő tápanyag-utánpótlást. Ez különösen igaz lehet azokban az esetekben, amikor a fa rossz talajviszonyok közt kénytelen küzdeni a fennmaradásért.
Az októl függetlenül elmondhatjuk, a leveleihez télen is ragaszkodó fa "különcségével" változatosabbá teszi a környezetét. A levelek nem csupán szép textúrájukkal járulnak hozzá az egyébként csupasz táj színesebbé tételéhez, de védelmet nyújtanak mind a fának, mind az őshonos vadvilágnak.
