Sziszifuszi munka.
Akinek a kertjében felbukkant az akác, az pontosan tudja, hogy ez a fafaj szinte kiirthatatlan. Folyamatosan újabb és újabb sarjak törnek elő, ha néhánytól megszabadulunk, biztosan újabbak bukkannak fel. A bosszantó terjedés ellen többen gyomirtókat ajánlanak, ezek nagy része engedélyköteles és általában csak ideig-óráig hatásos. A gázolajjal történő kezelés még komolyabb környezetvédelmi aggályokat vet fel. A kiskertekben a sarjak folyamatos kiásása-metszése lehet célravezető, bármennyire is fárasztó munka.
Az akáccal nem csak a hobbikertészek küzdenek. Néhány éve komoly vita lángolt fel a faj szerepéről, miután az Európai Bizottság előterjesztette az új uniós jogszabály megalkotására irányuló javaslatát az úgynevezett idegenhonos özönfajok – inváziós fajok – betelepedésének és elterjedésének megelőzése és féken tartása érdekében.
A viták oda vezettek, hogy a Magyar Tudományos Akadémia foglalt állást a kérdésben.
Közleményükben úgy fogalmaztak: „Vitathatatlan gazdasági jelentősége mellett az akác a Kárpát-medence őshonos élővilágának, gazdag természeti örökségének egyik veszélyeztetője, ám teljes kiirtása az országból a gazdasági haszna miatt nem kívánatos és a gyakorlatban nem is lehetséges.”
Az Észak-Amerikából származó akác spontán terjedése veszélyezteti a természetes fafajú erdőket, valamint gyepterületeket, köztük a kizárólag a Kárpát-medencében előforduló, hungarikum élőhelyeket. A faj mind gyökérről, mind tuskóról kiválóan sarjad, magja mintegy ötven évig megőrzi a talajban csírázóképességét, ezért ahol megtelepedett, onnan gyakorlatilag kiirthatatlan. A magyarországi természetközeli területek mintegy 200 ezer hektárját veszélyezteti az akác megjelenése és inváziója.
Az akác nagymértékben átalakítja területén a termőhelyet, csökkenti az élővilág változatosságát. Megnöveli a talaj nitrogéntartalmát, ami hosszú távon a bomlási folyamatok növekedését, a szénmérleg megváltozását is eredményezi. A levelének bomlása során felszabaduló anyagok megakadályozzák a természetes erdei aljnövényzet kialakulását. Az akácállományok szerkezete a hasonló korú őshonos fafajú erdőkénél egyszerűbb. A faállomány egysíkúsága általában jelentősen csökkenti az erdei állatvilág sokféleségét is.
Időközben azonban az akác olyan gazdasági jelentőségre tett szert, hogy ma már nem lehet és nem is szabad kiirtani. Azokon a területeken azonban, amelyek elsődleges rendeltetése a magyar természetvédelmi értékek megőrzése – védett területek, Natura 2000 hálózat területei – az akác visszaszorítandó.
Az akác védelmében végül egy Akác-koalíció alakult, amelynek sikerült elérnie, hogy 2014-ben az akácot és az akácmézet hungarikummá nyilvánítsák. Az elbíráláskor emlékeztettek arra, hogy az akácültetés fő célja a mozgó homok megkötése és a deflációs károk mérséklése volt. Az utóbbi évtizedekben az éghajlatváltozás folytán felerősödő elsivatagosodás és szárazodás elleni küzdelemben az akác kiemelkedő szereppel bír. A legjobb minőségű mézet szolgáltató méhlegelő, amely számos írónkat és költőnket is megihlette, a magyar táj jellegzetes eleme. A nálunk termelt akácméz világhírű, az egész világon keresett termék. Európa akácerdeinek közel a fele nálunk található, mezővédő erdősávként, a futóhomok megkötésében több száz éve kiemelkedő a jelentősége, napjainkban pedig lehetővé teszi az erdőgazdálkodást ott is, ahol a gyenge adottságok és a klímaváltozás miatt más fajokkal nem lehetne eredményesen erdősíteni. Az akác faja kiváló és messze földön keresett faipari nyersanyag. Nem véletlen, hogy a Magyar Tudományos Akadémia kutatása szerint honfitársaink közel kétharmada leginkább az akácot tekintik a magyar fának.
Forrás: Sokszínű Vidék
