Vettünk egy drága, de várhatóan örökéletű magaságyat a kertbe: betonból van, de könnyű és szép. Na jó, majd szép lesz!
A magaságy kényelmes műveléséről, izgalmas melegedéséről és gyors terméshozásáról már sokat írtunk: klassz szórakozás, valószínűleg a legjobb kerti hasznos játék, amelyet jelenleg ismerünk. Azt, hogy játék, egyáltalán nem negatív felhanggal írom, hiszen a kertészkedés alapvetően ma is hobbi, amelynek a művelői szórakozásnak tekintik a munkájukat. Az más kérdés, hogy hasznos hobbi!
A lényeg, hogy korábban is volt magaságyunk, csak 2 év alatt tönkrement. Az előzőt fából építettük, egész konkrétan kaptam 4 db feleslegessé vált, ablakra való zsalugátert, és ezekből a masszív fenyődeszkákból épült meg a kb. 80 cm magas ágy, kb. 2 négyzetméter területtel. Az oldalait képző falapok vastagon, több rétegben, több éven keresztül festettek, egész pontosan vékonylazúrral átitatottak voltak. Amikor pedig elkészült az ágy váza, akkor egy vastag, vízhatlan fóliával béleltem ki, hogy a föld ne érintkezzen a deszkákkal közvetlenül. Az egész komposzttal volt feltöltve és egészen gyönyörűen termett. Szép is volt, lássuk be!
Azonban 2 év elteltével azt vettem észre, hogy az oldalán gombák jelentek meg, Apró taplók, amelyek azt jelezték, hogy gyengül a fa védelme. Nem sokkal később elkezdtek kipotyogni az oldalsó deszkák a zsalugáterből és akkor hirtelen már látni lehetett, hogy csak hetei vannak hátra, nem javítható. Szinte az összes deszka erős korhadásnak indult, úgyhogy azzal fenyegetett az ágy, hogy szétesik, növényekkel és földdel együtt. Ezt pedig nem szerettem volna megkockáztatni, mert akkor mire összerakok egy újat, elmegy a szezon legértékesebb része! Tennem kellett valamit.
A Leier nevű, többnyire építőanyagokkal kapcsolatban ismert nevű cég hozta tavaly forgalomba a Durisol nevű betonelemekből felépülő magaságyát. Többféle méretű ágy építhető belőle, sőt komposztnak való felépítmény is van a kínálatban. Én egy 2x1 méteres darabot néztem ki, amely kb. százezer forintba kerül, szállítással együtt. Tudom, hogy nagyon sok, de azzal nyugtatom magam, hogy ez még mindig az olcsó hobbik közé tartozik, végül is gyűjthetnék drága ásványokat vagy utazhatnék az Amazonas mellé egzotikus lepkékre vadászni. De nem, én a könyvelő tanácsára magaságyat veszek drágán...
Lényeg, hogy megjött a cucc, teherautóval hozták, kb. 300 kiló volt, ami nem vészesen sok, ahhoz képest, hogy mekkora építményről van szó. Az benne a különleges, hogy nem igazi „kő" betonból van, hanem úgynevezett fabeton, ami azt jelenti, hogy faforgácsot kevernek a betonkészítéskor az alapanyagok közé, ami könnyűvé, habossá, légáteresztővé teszi az elemeket.
A felépítés lényegében olyan, mint egy nagyméretű legó. Az egyes elemek úgy illeszkednek egymáshoz a végeiken, hogy stabil maradjon az építmény. Ráadásul a végén hatalmas acél tüskéket szúrhatunk át az erre előkészített lyukon és ez biztonságossá teszi: nem fog semmi sem elmozdulni később. Egy-egy elem nem több, mint 5-10 kilogramm, úgyhogy egész könnyű megemelni, egy kesztyűt felvéve meg sem kottyant az összeállítás.
Amikor készen lettem (kb. fél óra, a használati átolvasásával együtt), akkor láttam, hogy az egyes elemek nem illeszkednek egészen pontosan, néhol átsütött közöttük a fény is. De ez nem baj, sőt jó, hiszen ettől fog majd szellőzni a magaságy talaja. A rések pedig kisebbek annál, hogy kifolyjon a talaj.
Még nem raktam tele földdel, de a jövő héten az is megtörténik: a régi magaságy földjét szánom a tetejére (jól megkeverve), de alá a frissebb komposztból származó, félig humusszá vált talajt szánom. Biztos vagyok abban, hogy ebben a betonágyban könnyű lesz a talaj keverése és pótlása később, nem kell majd úgy vigyázni rá, hogy meg ne sérüljön az oldala.
Hogy milyen lesz benne kertészkedni? Még nem tudom, de idén tavasszal elkezdem és majd frissítem ezt az írást a tapasztalatokkal. Eddig minden esetre elégedett vagyok.
