Jól tűri a metszést.
Kedvelt, robusztus és igen mutatós cserje a gyöngyvirágcserje. Mintegy 50 vadfaj tartozik a nemzetségbe, amelyek többsége Kelet-Ázsiából származik. A fajok képviselői a Himalájától a Fülöp-szigetekig elterjedtek.
A kertészetekben kínált egyetlen vadfaj általában a Japánból származó karcsú gyöngyvirágcserje (Deutzia gracilis), az összes többi nemesítés eredményeként létrejött hibrid, mint pl. az érdeslevelű gyöngyvirágcserje (Deutzia scabra) fajtái. Szinte mindegyik az egykori francia Lemoine faiskola nemesítőmunkájának eredménye.
A cserje fő díszítőértékei, a harang formájú virágok május-júniusban nyílnak, virágzatot alkotva. A virágok egyszerűek vagy teltek, fehérek vagy rózsás színűek lehetnek. A legtöbb gyöngyvirágcserje hibrid egymáshoz nagyon hasonlatos, a virágok elrendezésében vagy nagyságában különböznek egymástól. A gyöngyvirágcserje hasonlít a jezsámenre, de utóbbi hajtásai nem üregesek, hanem fehér belet találunk bennük.
A gyöngyvirágcserje napos, enyhén árnyékos területet igényel. A legszebben a napfürdőben virágzik. Fontos, hogy a helye a késői fagyoktól védett legyen, a karcsú gyöngyvirágcserje érzékenyebb. A növény talajjal szemben nem támaszt különösebb elvárásokat, ideális számára a nem túl száraz és nem túl tápanyagszegény közeg.
A kertészetekben legtöbbször konténeres kivitelben kapható, így egész éven ültethető. Hagyjunk elengedő helyet neki, a csüngő, túlnövő, nagy teltvirágú példányok például 9 m2-es területet igényelnek.
A gyöngyvirágcserje könnyen nevelhető, nem igényel sok törődést. Száraz nyarakon ügyeljünk az öntözésre, tavasszal pedig érdemes komposztot adni neki.
A növény nem túl hosszú életű és gyorsan öregszik. Emiatt rendszeresen fiatalítani kell, a koronát ritkítani szükséges, 3 évente pedig a talaj felett érdemes visszavágni, ez különösen az gyengébb növekedésű karcsú gyöngyvirágcserjénél ajánlott.
A gyöngyvirágcserjéből sövény is nevelhető, de jól társítható rózsával, évelőkkel, más virágos cserjékkel, mivel toleráns gyökérrel rendelkezik. Gond nélkül viselik a legidősebb hajtásokig történő visszametszést.
A késői virágzási időpont miatt megoszlanak a vélemények a metszés ideális időpontjáról: elvileg virágzás után is lehetséges, ha a virágok hervadása megtörténik Szent Iván napjáig. Ha tovább várunk, akkor a megrövidített hajtások csak mérsékelten hajtanak ki. Ezért sokan inkább kora tavasszal metszenek, noha ez bimbók elvesztésével jár.
A legfontosabb fajok és fajták:
- Karcsú gyöngyvirágcserje: max. 80 cm magasra növő, lazán felálló törpecserje, a fehér virágokat bőségesen hozza, ezek május-júniusban nyílnak. Rózsaszínvirágú fajtája a ’Rosea’.
- ‘Mont Rose’ (hibrid): az egyik legismertebb fajta, kb. 1,5 m magas, enyhén túlhajló ágakkal május-júniusban nyíló nagy, rózsaszín virágokkal.
- Rózsaszín virágú gyöngyvirágcserje (Deutzia x kalmiiflora): 1 m magas, laza, túlnyúló ágú hibrid, júniusban virágzik. Sűrűn álló, sápadttól mélyrózsaszínig terjedő virágokkal.
- Teltvirágú gyöngyvirágcserje (Deutzia x magnifica): 3-4 m magas, 3 m széles bokor, erős, felfelé álló hajtásokkal, amelyek idős korban túlnyúlóak. Nagy, fehér virágokat hoz júniusban.
- Érdeslevelű gyöngyvirágcserje ‘Plena’ (Deutzia scabra): 3-4 méter magas, felfelé álló ágakkal, fehér-halványrózsaszín sűrűn tömött virágokkal. Június közepétől július elejéig virágzik.
A gyöngyvirágcserje nagyon könnyen szaporítható. Nyár elején az új, enyhén fás, virágtalan hajtásokról szedhetünk fej- és hajtásdugványokat. Ezek nedves virágfölddel töltött cserépben, világos, meleg helyen, fólia alatt két héten belül meggyökeresednek. Az erős növekedésű fajtákat télen is szaporíthatjuk: az ősszel, levélhullás után levágott, ceruzavastagságú hajtásokat tegyük árnyékos helyen humuszban gazdag kerti földbe úgy, hogy csak a felső rügypár maradjon szabadon. Tavasszal kihajtanak.
A gyöngyvirágcserje egyetlen jelentősebb kártevője az orgona-keskenymoly, amelynek lárvái alagutakat rágnak a levélszövetbe, de a általában elegendő a fertőzött részeket levágni.
