Almafát választani elméletben egyszerű. Kell egy piros vagy egy sárga, legyen finom, lehetőleg teremjen sokat, ne betegedjen meg, ne kelljen vele különösebben foglalkozni, és ha lehet, még márciusban is ropogjon. Jó lenne az is, ha a fa nem nőné ki a fél kertet, és természetesen olyan íze legyen, mint annak az almának, amit gyerekkorunkban ettünk a nagyszülők kertjében.
Ezen a ponton nagyjából el is jutottunk oda, miért létezik több ezer almafajta. A házi alma, Malus domestica választéka elképesztően gazdag: a klasszikus Jonatán, Golden Delicious vagy Idared mellett ott vannak a modern betegségtűrő fajták, a korai nyári almák, a fűszeres Cox-félék, a hatalmas gyümölcsű régi konyhai almák és azok a Kárpát-medencei tájfajták, amelyek neve ma már szinte történelmi regénybe illik, például a Batul, a Pónyik, a Nemes Sóvári, a Beregi Sóvári, a Téli piros pogácsa, a Simonffy piros, a Sikulai vagy a Cigányalma.
Ezek nem egyszerűen más színű almák. Az érési idő, az íz, az eltarthatóság, a növekedés, a betegségekkel szembeni viselkedés és a felhasználás szempontjából is nagyon eltérhetnek. Ha tehát almafát keresel, ne úgy indulj neki, hogy „melyik a legjobb fajta?”, hanem inkább azt kérdezd: mikor szeretnél almát enni, meddig akarod tárolni, frissen ennéd vagy sütnél belőle, mennyi növényvédelmet vállalsz, és van-e hely másik fának a beporzáshoz.
Mi is valójában a házi alma?
A házi alma, Malus domestica a rózsafélék családjába tartozik, így rokonságában ott találjuk a körtét, birset, naspolyát, galagonyát és számos más ismert gyümölcs- vagy dísznövényt. A ma termesztett almafajták hosszú háziasítási és szelekciós folyamat eredményei, kialakulásukban több vadalmafaj is részt vett, miközben az ember évezredeken át válogatta azokat a fákat, amelyek nagyobb, finomabb, színesebb vagy jobban tárolható gyümölcsöt adtak.
Ennek lett az eredménye az a fajtagazdagság, amelynek köszönhetően júliustól akár a következő tavaszig lehet saját almánk. Feltéve persze, hogy nem egyetlen fa teljes termése érik be ugyanazon a kedden, mert akkor az almafajta mellett rögtön befőzőüstöt és sok szabadidőt is érdemes választani.
A legfontosabb döntés: nyári, őszi vagy téli almát szeretnél?
Az almafajtákat házikertben nagyon praktikus érési idő szerint csoportosítani. A nyári almák korán, gyakran júliusban vagy augusztusban érnek, nagy előnyük, hogy hamar adnak friss gyümölcsöt, viszont általában kevésbé tárolhatók. Az őszi fajták augusztus végétől szeptemberig érnek, többségük frissen fogyasztva kiváló, és rövidebb-hosszabb ideig tárolható.
A téli almák jellemzően szeptember végétől októberig szedhetők, és sok közülük csak tárolás közben éri el igazán jó ízét. Megfelelő körülmények között hónapokig eltarthatók, ezért ha három almafának van helyed, gyakran jobb egy nyári, egy őszi és egy téli fajtát ültetni, mint három egyszerre érőt. Így nem egyetlen hétvégén kapsz százötven kiló gyümölcsöt és mellé egy enyhe logisztikai válságot.
A legkorábbi almák: amikor már nyáron ropogtatnál
A felsorolt fajták között több régi és újabb korai alma is található. A Stark’s Earliest neve nem véletlen: nagyon korai érésű alma, amely elsősorban azért érdekes, mert a szezon legelején már szedhető. Tárolási bajnoknak nem való, de nyári friss gyümölcsnek annál inkább.
A Close szintén korai almafajta, hasonlóan a legtöbb nyári almához inkább frissen fogyasztva értékes. A Julyred már a nevében is elárulja, hogy nyári almáról beszélünk; mutatós piros gyümölcse miatt házikertben is érdekes lehet. Az Asztraháni piros régi, történelmi nyári alma, míg a Szentiványi alma szintén a nagyon korai almák hagyományos csoportjába tartozik. Ezeknek a fajtáknak nem az a feladatuk, hogy februárban is ott feküdjenek a kamrapolcon: ők a nyár első almái.
Delcorf, vagyis Delbarestivale: az aromás nyárvégi alma
A Malus domestica ‘Delcorf’, más kereskedelmi neveken Estivale vagy Delbarestivale, az egyik legismertebb aromás nyári-kora őszi fajta. Gyümölcse sárgás alapon pirosan csíkozott vagy mosott lehet, húsa lédús, édes-savanykás és kifejezetten aromás.
Frissen nagyon finom, de hosszú tárolásra nem ez az első számú választás. Ha azt szeretnéd, hogy az alma ne csak édes legyen, hanem illata és karaktere is legyen, ezt a vonalat érdemes megjegyezni.
James Grieve: a sokoldalú régi kedvenc
A James Grieve régi skót almafajta, amely frissen és feldolgozva is értékes. Gyümölcse lédús, kellemesen savas-édes és aromás; korábban szedve konyhai alma lehet, teljes érésben pedig friss fogyasztásra is nagyon jó.
Ez az a fajta, amely nem feltétlenül a szupermarket-polcokon akar szépségversenyt nyerni. Inkább ízzel győz, és emiatt különösen azoknak lehet érdekes, akik nem csak mutatós, hanem karakteres almát keresnek.
Gravensteini: ha az illat és az íz fontosabb a tárolhatóságnál
A Gravensteini az egyik klasszikus, erősen aromás alma. Nagyobb gyümölcse sárgászöld alapon pirosas csíkozást kaphat, húsa lédús, savas-édes és karakteres, ezért frissen, süteményhez és almalének is kiváló.
Hátránya, hogy nem tartozik a legjobban tárolható almák közé. Vagyis ha Gravensteini terem a kertben, nem az a fő kérdés, mit csinálunk vele februárban, hanem inkább az, miért nincs már belőle októberben.
Melba, Paula Red és Mollie’s Delicious: a nyár végi pirosak
A Melba aromás, korai-középérésű fajta, amely friss fogyasztásra különösen kellemes. A Paula Red szintén korábban érő, piros alma, roppanós-savanykás karakterrel; nem tartozik a hosszú tárolású téli almák közé, de frissen és konyhai felhasználásra is értékes.
A Mollie’s Delicious nagyobb, mutatós gyümölcse miatt vált ismertté. Korai érésű, édesebb karakterű fajta, amely friss fogyasztásra jó, és azoknak lehet érdekes, akik nyári almát szeretnének, de nem apró régi fajta formájában.
Cox narancs renet: az almák fűszeres arisztokratája
A Cox narancs renet, vagy Cox’s Orange Pippin az egyik legismertebb klasszikus desszertalma. Nem azért lett híres, mert ő a legnagyobb, legpirosabb vagy legtökéletesebb külsejű alma, hanem az íze miatt: húsa aromás, fűszeres, összetett, édes-savanykás.
Kissé igényesebb fajta, nem minden termőhelyen teljesít egyformán jól, és betegségekre is érzékenyebb lehet a modern rezisztens típusoknál. Ha viszont jól sikerül, nagyon nehéz egy átlagos bolti almával összehasonlítani.
Elstar és Arlet: aromás őszi almák
Az Elstar a Golden Delicious és az Ingrid Marie keresztezéséből származó fajta, és az egyik legnépszerűbb európai desszertalmak közé került. Pirosas-sárgás gyümölcse roppanós, lédús, édes-savanykás és aromás, ezért azoknak jó választás, akik a nagyon édes almáknál összetettebb ízt szeretnek.
Az Arlet, más néven Swiss Gourmet, svájci eredetű fajta. Sárgás alapon pirosas fedőszínű gyümölcse édes-savanykás, aromás, friss fogyasztásra jó, és olyan házikertben lehet érdekes, ahol nem a legközismertebb fajtákat szeretnénk ismételni.
Braeburn: ropogós, édes-savanykás és jól tárolható
A Braeburn ma már világszerte ismert fajta. Gyümölcse kemény, roppanós, lédús, édes-savanykás, és jó körülmények között jól tárolható, ezért a friss fogyasztási szezon jelentősen meghosszabbítható vele.
Melegebb, hosszabb tenyészidejű helyet kedvel, ezért a termőhely megválasztása fontos. Hűvösebb, rosszul beérő helyen nem feltétlenül mutatja azt az ízt, amiért híressé vált.
Golden Delicious: egy fajta, rengeteg változat
Kevés alma körül alakult ki annyi klón és sportváltozat, mint a Golden Delicious körül. A felsorolt kínálatban szerepel többek között a Golden Reinders, Golden Spur, Golden Haidegg, Smoothee, Lysgolden és Golden Delicious Li 85/50.
Ezek nem teljesen külön világok, hanem a Golden Delicious különböző szelektált változatai. A Golden-csoport közös karaktere a sárga héj, édes íz, kellemes aroma és sokoldalú felhasználás, miközben a klónok között elsősorban a növekedés, színeződés, parásodásra való hajlam, termőképesség és gyümölcsmegjelenés tekintetében lehetnek különbségek.
Golden Reinders és Golden Spur: két eltérő irány
A Golden Reinders egyik fontos értéke az egyenletesebb, szebb sárga héj és a kisebb parásodási hajlam. Ez főként üzemi termesztésben fontos, de házikertben is kellemes tulajdonság, különösen akkor, ha mutatós gyümölcsöt szeretnénk.
A Golden Spur már a növekedés irányából érdekesebb. A „spur” jellegű almák rövidebb termőrészeket és kompaktabb növekedést mutathatnak, ezért kisebb kertben vagy intenzívebb koronaformához érdekesebb lehet, mint egy erőteljesebb növekedésű Golden. A végleges faméretet ugyanakkor továbbra is nagyon erősen meghatározza az alany.
Red Delicious: a mélypiros klasszikus és rengeteg rokona
A Delicious-vonal szintén külön családi találkozót érdemel. A felsorolásban szerepel Starkrimson Delicious, Redspur Delicious, Wellspur Delicious, Redchief Delicious, Ace Spur Delicious, Topspur Delicious és Skyspur Red Delicious.
Közös tulajdonságuk a jellegzetes, gyakran megnyúlt-kúpos termésforma, mélypiros héj és édesebb íz. A „spur” típusok kompaktabb növekedésűek és sok rövid termőrészt képezhetnek, ami intenzív termesztésben és kisebb térben is előny lehet.
Starkrimson és Redchief: a látványos pirosak
A Starkrimson Delicious nagyon mélypiros, kifejezetten mutatós alma, íze inkább édesebb, kevésbé savas. Azoknak való, akik a klasszikus Red Delicious ízvilágát kedvelik.
A Redchief Delicious szintén intenzíven piros, mutatós alma, kompaktabb növekedési tulajdonságokkal. Kisebb korona és intenzívebb termőfelület miatt házikertben is érdekes lehet, különösen gyengébb növekedésű alanyon.
Idared: az alma, amely nem akar elfogyni télen
Az Idared hosszú évtizedek óta az egyik legismertebb téli alma. Nagy, piros gyümölcse savasabb-édes ízű, húsa kemény, és nagyon jól tárolható.
Frissen is fogyasztható, de konyhai almának is kiváló. Süteményben nem esik azonnal teljes péppé, ezért sütéshez kifejezetten szerethető, és ha a fő cél az, hogy január-februárban is saját almát vegyél elő, az Idared még mindig komoly jelölt.
Jonatán: magyar kertek örök klasszikusa
Kevés alma kötődik annyira a magyar gyümölcstermesztés emlékezetéhez, mint a Jonatán. A felsorolásban Csány 1 és M 41 szelekciók is szerepelnek.
A Jonatán közepes méretű, piros, jellegzetesen savas-édes és aromás alma. Tárolva az íze szépen összeér, ezért téli almának is kedvelt, és a régi gyümölcsöskertek egyik meghatározó fajtája volt. Hátránya, hogy növényvédelmi szempontból nem tartozik a legegyszerűbb almák közé, de aki szereti a klasszikus Jonatán ízét, annak nehéz elmagyarázni, hogy egy másik fajta „majdnem ugyanolyan”.
Jonagold és klónjai: amikor a Jonatán és Golden összeházasodott
A Jonagold a Jonathan és Golden Delicious keresztezéséből származik. A felsorolt változatok között ott van például a Jonica és a Decosta.
A Jonagold-vonal nagy gyümölcsű, édes-savanykás, aromás és lédús almákat ad. A különböző klónok elsősorban a fedőszín intenzitásában és megjelenésében különbözhetnek, friss fogyasztásra kiválóak, tárolhatóságuk is jó. A Jonagold egyik fontos sajátossága, hogy triploid fajta, ezért a beporzási tervnél nem lehet egyszerűen úgy gondolkodni, hogy „van két almafa, majd megoldják egymást”.
Fuji: ha nagyon édes almát szeretnél
A Fuji az egyik legismertebb édes alma. Húsa kemény, roppanós, lédús, magas cukortartalmú, és jól tárolható.
Hosszú tenyészidőt igényel, ezért napos, melegebb termőhelyen tud igazán jó minőséget adni. Ha savas, fűszeres almát keresel, nem ez lesz a kedvenced, ha viszont azt szeretnéd, hogy az alma szinte desszertként működjön, már közelebb járunk.
Pinova és Topaz: modern téli almák más-más előnnyel
A Pinova kiegyensúlyozott, édes-savanykás, aromás ízű téli alma. Jól tárolható, mutatós és rendszeresen teremhet, ezért házikertben is érdekes, mert a modern fajtaelőnyöket kellemes desszertminőséggel kombinálja.
A Topaz különösen fontos azok számára, akik kevesebb növényvédelmi beavatkozással szeretnének almát termeszteni. Varasodással szembeni ellenálló képessége miatt került a rezisztens fajták élvonalába, gyümölcse pirosas-narancsos fedőszínű, húsa roppanós, savas-édes és aromás. Nemcsak azért jó, mert ellenállóbb, hanem az íze miatt is érdemes ültetni.
Rubinola és Rajka: rezisztencia és jó íz együtt
A Rubinola szintén varasodás-ellenálló fajta, és kifejezetten jó ízű desszertalma. Narancsos-pirosas gyümölcse aromás, lédús, kellemes sav-cukor arányú, ezért házikertbe különösen érdekes, ha a cél az, hogy kevesebb permetezéssel is jó minőségű friss almánk legyen.
A Rajka cseh eredetű, varasodással szemben rezisztens alma. Piros gyümölcse kellemes, édes-savanykás ízű, és természetközelibb növényvédelmi szemlélet mellett jó választás lehet.
Freedom és Prima: a rezisztens nemesítés korábbi állomásai
A Freedom amerikai eredetű, betegségekkel szembeni ellenállóságra szelektált fajta. Házikerti jelentősége abban áll, hogy több fontos almabetegséggel szemben kedvezőbb ellenállóságot mutathat, így kevesebb növényvédelmi beavatkozással is sikeresebben termeszthető.
A Prima a betegségtűrő almák nemesítésének egyik ismert fajtája. Korábban érő, pirosas gyümölcsű alma, amely elsősorban friss fogyasztásra jó, és fontos szerepe volt abban, hogy megmutassa: az almafajtát nem csak színre és méretre lehet nemesíteni.
A „Re-” fajták: német rezisztens almák egész családja
A listában feltűnően sok fajtanév kezdődik „Re” szótaggal: Rebella, Reanda, Resi, Rewena, Relinda, Releika, Renora, Reglindis és Retina. Ez nem véletlen, ezek között több olyan német nemesítésű alma található, amelyet betegség-ellenállóság vagy -tolerancia szempontjából szelektáltak.
Nem egyforma fajták, érési idejük, ízük és használhatóságuk eltér, de házikertben közös előnyük, hogy alternatívát kínálhatnak a növényvédelmileg kényesebb klasszikusok mellé. Különösen érdekes lehet közülük a Rebella, amely több betegséggel szemben is kedvező tulajdonságokat mutat, illetve a Rewena, amely késői érésével és tárolhatóságával lehet vonzó.
Régi magyar almafajták: nem nosztalgiadíszek
A felsorolás második fele egészen más világot nyit meg. Batul, Pónyik, Sikulai, Nemes Sóvári, Beregi Sóvári, Zöld Sóvári, Téli piros pogácsa, Simonffy piros, Cigányalma, Budai Domokos, Bánffy Pál vagy Szabadkai szercsika – ezek a nevek ma már szinte költőien hangzanak, pedig valaha egyszerűen hétköznapi gyümölcsfajták voltak.
A régi fajták értéke nem abban áll, hogy automatikusan jobbak minden modern almánál. Hanem abban, hogy más ízeket, eltérő alkalmazkodást, kultúrtörténeti értéket és genetikai sokféleséget őriznek, ezért egy hagyományőrző vagy fajtagazdag kertben különösen érdekesek lehetnek.
Batul: a régi kertek túlélője
A Batul az egyik legismertebb Kárpát-medencei almafajta. Gyümölcse többnyire közepes vagy kisebb, sárgászöld alapszínű, gyakran pirosas fedőszínnel, húsa keményebb, kellemesen savanykás-édes és aromás.
Jól tárolható, megfelelő körülmények között akár hosszú hónapokon keresztül eltartható. Fája hosszú életű, erőteljes növekedésű lehet, ezért ez az a fajta, amelynél a „régi alma” nem azt jelenti, hogy rosszul néz ki, hanem azt, hogy még abból az időből származik, amikor az almát tényleg egész télre kellett eltenni.
Pónyik és a Sóváriak: régi fajtakörök külön karakterrel
A Pónyik régi erdélyi almafajta, különlegessége elsősorban aromájában, régi termesztési hagyományában és tájjellegében rejlik. Nem feltétlenül univerzális fajta minden magyarországi kertbe, de történelmi gyümölcsöskertben vagy fajtamegőrzési céllal különösen értékes.
A kínálatban több Sóvári típus is szerepel, például Daru Sóvári, Nemes Sóvári, Beregi Sóvári és Zöld Sóvári. Ezek a régi Kárpát-medencei almafajtakörhöz tartoznak, de nem érdemes túl sok közös konkrét tulajdonságot rájuk erőltetni, mert valós különbségek vannak közöttük. Ami biztos: kultúrtörténetileg és génmegőrzés szempontjából rendkívül érdekes csoportot alkotnak.
Téli piros pogácsa, Simonffy piros és Szabadkai szercsika
A Téli piros pogácsa neve a gyümölcs jellegzetes, lapított formájára és színére utal. Régi téli almafajta, amely tárolhatósága miatt volt értékes, és a pogácsaalmák ma különösen érdekesek azok számára, akik nem a bolti szabványformát keresik.
A Simonffy piros szintén régi magyar fajta, ma elsősorban fajtagyűjteményekben, hagyományőrző kertekben és régi gyümölcsösökben lehet különösen érdekes. A Szabadkai szercsika egykor nagyra becsült almafajta volt, szépsége, íze és eltarthatósága miatt fontos gyümölcsnek számított; ma már jóval ritkább, ezért aki ilyet ültet, egy darabka kerttörténetet is megőriz.
Téli arany parmen és Ananász renet: amikor az aroma a főszereplő
A Téli arany parmen régi európai klasszikus. Gyümölcse sárgás-arany, gyakran pirosas fedőszínnel, íze fűszeres és aromás, ezért ez is azok közé az almák közé tartozik, amelyek megmutatják, milyen sokféle lehet az alma íze, ha nem kizárólag édesség alapján válogatunk.
Az Ananász renet kis-közepes méretű, sárga alma, amelyet intenzív, különleges aromája miatt szeretnek, Citromalma néven is szerepelhet. Nem óriási, nem élénkpiros, és éppen ezért tökéletes példa arra, hogy a régi desszertalmák értékét nem mindig a küllem adja.
Kanadai renet, Borkormos renet és Téli fehér kálvil
A Kanadai renet nagyobb, gyakran kissé parás héjú alma. Húsa tömött, savas-édes, aromás, és konyhai felhasználásra is jó, ezért a renetek között tipikus példája annak, hogy a küllem kevésbé „bolti”, az íz viszont annál karakteresebb lehet.
A Borkormos renet neve a héj parás-kormos megjelenésére utal. Ezeknél a fajtáknál a rusztikus küllem gyakran éppen gazdagabb, fűszeresebb ízvilággal társul. A Téli fehér kálvil pedig a jellegzetesen bordázott kalvilok csoportjába tartozó régi alma, amely formájával és finom húsminőségével különleges.
Londoni pepin, Parker pepin és Peasgood páratlan
A Londoni pepin és Parker pepin ma már inkább történelmi fajták, de gyűjteményes vagy hagyományőrző kertben érdekesek lehetnek. A „pepin” és „renet” nevek gyakran régi, aromás desszert- vagy tárolási almákhoz kapcsolódnak.
A Peasgood’s Nonsuch, magyar nevén Peasgood páratlan, hatalmas gyümölcsöt képes hozni. Kifejezetten érdekes konyhai alma, sütéshez is használható, és ha a cél az, hogy egyetlen almából majdnem elkészüljön egy pite, ez már közelít az elvárásokhoz.
Téli banánalma: igen, tényleg innen a neve
A Téli banánalma régi fajta, amely különleges illatáról és aromájáról kapta nevét. Nem arról van szó, hogy banán ízű almát harapunk, de érett gyümölcsében jellegzetes aromás jegyek jelenhetnek meg.
Az ilyen fajták mutatják meg igazán, mennyire beszűkült az almaíz fogalma a kereskedelmi kínálatban. Egy házikerti gyümölcsös egyik legnagyobb előnye éppen az lehet, hogy olyan ízeket próbálhatunk ki, amelyekkel boltban alig találkozunk.
Melyik alma kell, ha csak egyetlen fának van helyed?
Itt jön az egyik legfontosabb probléma: az almafajták többsége idegenmegporzást igényel, vagy legalábbis sokkal biztosabban terem megfelelő porzópartnerrel. Ha csak egyetlen fa fér el, ellenőrizd, öntermékeny-e vagy részben öntermékeny-e, van-e a környéken másik almafa, milyen virágzási csoportba tartozik, illetve diploid vagy triploid fajta-e.
Egy közeli szomszéd almafája is lehet porzópartner, ha megfelelő időben virágzik. A méhek szerencsére nem ismerik a telekhatárt, így egy jól elhelyezkedő környékbeli fa sokszor többet segít, mint elsőre gondolnánk.
Triploid fajták: itt három szereplővel számolj
Egyes ismert almák triploidok, ami azt jelenti, hogy pollenadóként rosszabbak. Ha biztos termést szeretnénk, a telepítést ennek megfelelően kell megtervezni, és nem elég annyit tudni, hogy két almafa áll egymás mellett.
A fajta kiválasztásakor tehát a „milyen szép az alma” után rögtön következzen a kérdés: ki fogja beporozni? Ez különösen fontos például Jonagold-típusok esetében.
Mekkora lesz az almafa? Az alany nélkül nem tudjuk
Ez az egyik legfontosabb házikerti kérdés. Ugyanaz a fajta egészen más méretű fa lehet különböző alanyon, ezért egy fajtanév önmagában nem mondja meg, hogy háromméteres vagy hatméteres növényre számíts.
Gyenge növekedésű alanyon kisebb korona, korábbi termőre fordulás és gyakran rendszeres támrendszer- és öntözésigény jellemző. Erősebb alanyon nagyobb fa, mélyebb gyökérzet, hosszabb élet és nagyobb helyigény várható. Almafa vásárlásakor tehát ne csak a fajtanévre kérdezz rá, hanem az alany nevére is.
Hová ültesd?
Az alma napos helyen adja a legjobb termést. A jó fény javítja a gyümölcs színeződését, növeli a cukortartalmat, segíti a korona gyorsabb száradását, és ezzel egyes betegségek kockázatát is mérsékelheti.
A talaj legyen mély, jó vízgazdálkodású, de ne tartósan vizenyős. Az alma sokféle talajhoz alkalmazkodhat, különösen megfelelő alanyválasztással, de a szélsőségeket itt sem szereti.
Öntözés: a ropogós alma is vízből készül
A fiatal almafát rendszeresen öntözd. A termő fáknál különösen fontos a megfelelő vízellátás virágzás után, terméskötődéskor, a gyümölcs növekedése idején és tartós nyári aszályban.
Gyenge alanyon álló intenzívebb fák különösen érzékenyek lehetnek a kiszáradásra. A napi két liter locsolás a törzs mellett nem mély öntözés, inkább növényi udvariassági gesztus.
Metszés: nem az a cél, hogy minél többet vágjunk
Az alma jól alakítható, de a metszés célja nem a fa rendszeres megcsonkítása. Fiatal korban a korona szerkezetét alakítjuk, termőkorban pedig fényt engedünk a koronába, eltávolítjuk a sérült és rossz helyzetű ágakat, és egyensúlyt tartunk a növekedés és termés között.
A túl erős téli metszés rengeteg vízhajtást eredményezhet. A fa ilyenkor nagyjából úgy reagál: „Levetted a koronám felét? Rendben, akkor növesztek kétszer annyi hajtást.”
Ritkítani kell az almát?
Bő terméskötésnél igen. Ha túl sok alma marad a fán, kisebbek lesznek, gyengébb lehet az ízük, az ágak túlterhelődhetnek, és a fa következő évben kevesebbet virágozhat.
Ez utóbbi az alternancia, vagyis a váltakozó terméshozás egyik oka lehet. A ritkítás fájdalmasnak tűnik, amikor apró almákat dobálunk le, szeptemberben viszont sokkal kevésbé fáj, amikor a megmaradt gyümölcsök szépek és nagyok.
Almavarasodás: ezért érdekesek a rezisztens fajták
Az alma egyik legfontosabb betegsége a varasodás. Leveleken és gyümölcsökön sötét foltok jelenhetnek meg, súlyos fertőzés pedig jelentős minőségromlást okozhat, különösen nedves időjárásban.
Ha kevés növényvédő szerrel szeretnél almát termeszteni, különösen érdemes olyan fajtákban gondolkodni, mint a Topaz, Rubinola, Rajka, Freedom, Prima, illetve több „Re-” fajta. A rezisztencia azonban nem azt jelenti, hogy a fa mostantól minden létező betegséggel szemben sérthetetlen, csak azt, hogy egy nagyon fontos problémával kapcsolatban előnyösebb helyzetből indul.
Lisztharmat és tűzelhalás
Az almalisztharmat a fiatal hajtásokat és leveleket fehéres bevonattal boríthatja, a fajtaérzékenység pedig jelentősen eltérhet. A fertőzött hajtások eltávolítása, a szellős korona és az időben végzett növényvédelem sokat segíthet.
Az alma a tűzelhalásra fogékony rózsafélék közé is tartozik. A fertőzött hajtásvégek hirtelen elbarnulhatnak, elszáradhatnak, gyakran pásztorbot-szerűen visszahajlanak, ezért gyanú esetén különösen fontos a gyors és szakszerű beavatkozás, valamint az eszközök fertőtlenítése.
Almamoly: amikor kiderül, ki lakik az almában
Az almamoly lárvája a gyümölcs belsejében fejlődik, eredménye pedig a klasszikus kukacos alma. Házikertben feromoncsapdával követhető a rajzás, és az időzített növényvédelmi beavatkozások mellett a lehullott fertőzött gyümölcs rendszeres összeszedése is fontos.
A földön heverő kukacos almák otthagyása nagyjából azt üzeni a következő nemzedéknek: „jövőre ugyanitt”. A higiénia itt is egyszerű, de meglepően hatékony növényvédelmi eszköz.
Vértes levéltetű, levéltetvek és atkák
Az almafa több szívó kártevőnek is otthont adhat. Nem minden összepöndörödő levél igényel azonnal permetezést, de érdemes megvizsgálni, mi okozza.
A katicák, fátyolkák és más hasznos szervezetek természetes ellenségei több levéltetűfajnak. A kert nem steril műtő, és jó esetben nem is kell annak lennie.
Melyik alma való friss fogyasztásra?
Ha elsődlegesen frissen ennéd, aromás, összetett ízhez jó választás lehet a Cox narancs renet, Elstar, Rubinola vagy Topaz. Édes, ropogós almához a Fuji és a Golden Delicious-vonal erős, klasszikus magyar ízhez a Jonatán, nagy és lédús gyümölcshöz pedig a Jonagold-vonal jó jelölt.
Régi különleges ízhez érdemes Batul, Téli arany parmen vagy Ananász renet irányába is nézni. Ezek nem feltétlenül a legnagyobb vagy legszebb almák, viszont karakterben sokat tudnak.
Melyik jó sütni?
Sütéshez olyan alma jó, amelynek van savtartalma, nem lesz azonnal teljesen pépes, és erős almaíze van. Jó jelölt lehet az Idared, Kanadai renet, James Grieve, Gravensteini, Peasgood páratlan és több régi renet.
A legédesebb Fuji nem feltétlenül a legjobb almás pitéhez. A süteményben a savasság nem hiba, hanem alapanyag, és pont ettől lesz igazán almás az íz.
Melyik tárolható sokáig?
Téli tároláshoz különösen érdekes lehet az Idared, Braeburn, Fuji, Pinova, Topaz, Batul, Téli piros pogácsa, Téli arany parmen, több Sóvári típus és a Kanadai renet. A pontos eltarthatóság természetesen függ a szedési időtől, sérülésmentességtől, hőmérséklettől és páratartalomtól.
A kamra nem időgép. Egy túlérett, sérült alma ott sem változik vissza tökéletesre, ezért a tárolhatóság már a szedés pillanatában eldől.
Melyiket válaszd, ha kevesebbet permeteznél?
Itt a modern rezisztens fajták különösen erősek. Érdemes megnézni a Topaz, Rubinola, Rajka, Freedom, Rebella, Rewena, Reanda, Resi, Relinda, Releika, Renora, Reglindis és Retina fajtákat.
Ezek közül sem mindegyik egyforma ízű vagy érési idejű, ezért érdemes a növényvédelmi előny mellé íz és tárolhatóság szerint választani. A jó rezisztens alma nem azért jó, mert „nem kell vele foglalkozni”, hanem azért, mert kevesebb problémával indul.
Melyiket válaszd, ha régi magyar kertet szeretnél?
Itt már egészen más szempontrendszer jön. Érdemes keresni a Batul, Pónyik, Téli piros pogácsa, Simonffy piros, Sikulai, Cigányalma, Nemes Sóvári, Beregi Sóvári, Zöld Sóvári, Daru Sóvári, Szabadkai szercsika, Budai Domokos, Bánffy Pál vagy Jászvadóka fajtákat.
Ezek közül több ma már ritkaság. Ha ilyet választasz, ne csak azt kérdezd, milyen ízű, hanem azt is, hogy biztosan az a fajta-e, ami a címkén szerepel, mert régi fajtánál a hiteles szaporítóanyag különösen fontos.
És a Köv- előtagú fajták?
A felsorolásban Kövélit, Kövauguszt és Kövmúlti néven is szerepelnek almák. Ezek kevésbé általánosan dokumentált, ritkább névanyaghoz tartoznak, ezért ha ilyen növényt választasz, érdemes a konkrét faiskolától részletesen megkérdezni a fajta pontos eredetét, érési idejét, felhasználását, tárolhatóságát és fajtaazonosságának hátterét.
Ritka fajtánál a legjobb kertészeti módszer néha egyszerűen az, hogy nem találunk ki róla olyat, amit nem tudunk biztosan. Ez sokkal többet ér, mint egy látványos, de bizonytalan fajtaadat.
Gyors választó: melyik alma mire való?
Nagyon korai almához jó lehet a Stark’s Earliest, Close, Szentiványi vagy Julyred, aromás nyári-kora őszi almához pedig a Delcorf, Gravensteini vagy James Grieve. Fűszeres desszertalmához a Cox narancs renet, Elstar vagy Téli arany parmen, nagyon édes almához pedig a Fuji és a Golden Delicious-vonal illik.
Piros klasszikushoz a Jonatán, Idared vagy valamely Delicious-típus, nagy almához a Jonagold-vonal vagy Peasgood páratlan, téli tárolásra pedig Idared, Fuji, Braeburn, Pinova vagy Batul lehet jó választás. Kevesebb növényvédelemhez a Topaz, Rubinola, Rajka és más rezisztens fajták, régi magyar gyümölcsöskertbe pedig a Batul, Pónyik, Sóváriak, Téli piros pogácsa és társaik különösen érdekesek.
Ha három almafának lenne helyem
Az egyik legyen korai, például Delcorf vagy valamelyik nyári fajta. A második legyen őszi, friss fogyasztásra kiváló, például Elstar, Rubinola vagy Jonagold-típus, a harmadik pedig téli és jól tárolható, például Topaz, Idared, Fuji vagy egy régi Batul.
Ha a kert stílusa inkább hagyományőrző, a modern fajta helyére nyugodtan kerülhet Pónyik, Sóvári vagy Téli piros pogácsa. A lényeg, hogy ne három olyan almafát ültess, amelynek szeptember 25-én egyszerre lesz sürgős dolga veled.
Gyakori hibák almafaválasztáskor
Az egyik leggyakoribb hiba, hogy csak a gyümölcs színét nézzük, miközben a beporzás, érési idő és tárolhatóság sokkal fontosabb. Ugyanilyen gyakori, hogy senki nem kérdezi meg az alanyt, pedig ez dönti el nagyrészt, mekkora lesz a fa.
Probléma az is, ha egyetlen triploid fajtát ültetünk és csodálkozunk a rossz termésen, vagy ha öt késői almát telepítünk úgy, hogy nincs tárolóhelyünk. A rezisztens fajtát sem szabad teljesen gondozásmentesnek gondolni, a régi fajtáról pedig nem érdemes automatikusan feltételezni, hogy minden modern almánál ellenállóbb és finomabb.
A végső tanulság
Az alma talán a legjobb példa arra, hogy a „gyümölcsfa” szó mögött mennyi választási lehetőség rejtőzik. A Golden Delicious, Fuji és Red Delicious modern, jól ismert ízvilágot képvisel, a Jonatán és Idared a magyar gyümölcskertek több nemzedékének klasszikusai, a Topaz, Rubinola, Rajka és más rezisztens fajták pedig azt mutatják, merre haladhat a kevesebb növényvédelemre épülő házikerti termesztés.
A Batul, Pónyik, Sóváriak, Téli piros pogácsa és társaik közben arra emlékeztetnek, hogy az alma nemcsak termék, hanem kultúrtörténet és táji örökség is. Nincs tehát egyetlen legjobb alma: van olyan, amely júliusban ajándékoz meg az első gyümölccsel, van, amely februárban még mindig ott vár a kamrában, van, amelyet süteménybe teszünk, és olyan is, amelyet egyszerűen azért eszünk meg a fa alatt, mert túl finom ahhoz, hogy bevigyük a házba.
A jó almafaválasztás ezért nem úgy kezdődik, hogy „pirosat vagy sárgát?”. Hanem úgy, hogy mikor szeretnéd enni, mire szeretnéd használni, mennyi helyed van, ki fogja beporozni, és mennyi növényvédelmet vállalsz. Ha ezekre tudod a választ, a több tucat fajtanév hirtelen nem káosznak látszik, hanem egy nagyon jó almaültetési terv kezdetének.
