Kevés lehangolóbb látvány van februárban, mint a frissen kelt paradicsom- vagy paprikapalánták, amelyek egyik napról a másikra elfekszenek, mintha elfáradtak volna az életben. Előtte még zöldek, állnak, ígéretesek – aztán egyszer csak megroggyannak a talajfelszínnél, és nincs visszaút.
Ez nem balszerencse, és nem is „rossz mag”. A palántadőlés szinte mindig nevelési hiba, ráadásul tipikusan a tél végi, lakásban történő palántázás sajátja.
Mi is történik ilyenkor valójában?
A palántadőlés nem egyetlen betegség, hanem egy állapot. A szár a talaj közelében elvékonyodik, meggyengül, a növény nem tudja megtartani magát. Ennek hátterében több tényező állhat, de februárban ezek nagyon gyakran egyszerre vannak jelen.
Paradicsomnál és paprikánál különösen gyakori, mert hosszú ideig neveljük őket bent, olyan körülmények között, amelyek messze nem ideálisak.
1. Túlöntözés – a leggyakoribb jó szándékú hiba
Februárban a lakás levegője hűvösebb, a párolgás lassú, a növények vízfelvétele még minimális. Ilyenkor sok palánta nem azért pusztul el, mert szomjas, hanem mert állandóan nedves közegben áll.
A folyamatosan vizes talaj levegőtlenné válik, a gyökerek oxigénhiányosak lesznek, a szár alsó része pedig elgyengül. A palánta egyszerűen nem bírja el saját magát.
Fontos felismerés: a palánták nem a locsolástól nőnek, hanem a gyökerük munkájától.
2. Hideg talaj – láthatatlan fék
Sokan a lakás hőmérsékletéből indulnak ki, pedig a gyökerek szempontjából a talaj hőmérséklete a döntő. Februárban az ablakpárkány, a hideg burkolat vagy az éjszakai lehűlés miatt a föld gyakran túl hideg.
Hideg talajban a gyökerek lassan működnek, miközben a hajtás – főleg kevés fény mellett – próbálna növekedni. Ez az aránytalanság gyenge, vékony szárat eredményez.
3. Rossz levegőzés – amikor a levegő is elfogy
A sűrű vetés, a fedett tálcák és a ritka szellőztetés ideális környezetet teremt a kórokozóknak. A palánták tövénél pangó, párás levegő alakul ki, ami tovább gyengíti a szárat.
Ez különösen igaz akkor, ha a palánták egy helyen, szorosan nőnek, és nincs légmozgás körülöttük.
Miért februárban a leggyakoribb?
Mert ilyenkor mindenből egy kicsit rosszabb jut: – kevés a természetes fény, – hűvös a talaj, – a gondoskodás túl intenzív.
Ez együtt tökéletes recept a palántadőléshez.
Mit lehet tenni ellene?
A megoldás nem bonyolult, csak következetes: – ritkábban, de alaposan öntözz, – hagyd, hogy a föld felszíne két locsolás között kissé megszikkadjon, – biztosíts jobb levegőzést, – figyelj arra, hol áll a palántatálca.
Nem több törődés kell, hanem jobb arányérzék.
Egy fontos megnyugtatás
Ha már megtörtént, ne vedd kudarcnak. Szinte minden kertész átesik ezen legalább egyszer. A palántadőlés nem azt jelenti, hogy nem értesz hozzá – csak azt, hogy februárban kertészkedsz, és még tanulsz.
A jó hír: a következő vetés már sokkal erősebben fog indulni.
