Lárváik rengeteg levéltetűt elpusztítanak.
Sokan darazsaknak nézik őket és a tévedés miatt irtják, pedig a zengőlegyeket nem üldözni, hanem csalogatnunk kellene. A zengőlegyek rendkívül fajgazdag öregcsaládot alkotnak, mintegy 390 fajuk ismert hazánkból, például a halálfejes odúlégy, az ékfoltos zengőlégy, a bundás pihelégy vagy a közönséges herelégy.
Külsejük meglehetősen változatos, de felismerhetők szárnylemezük egy megvastagodott ráncáról (ez az úgynevezett "álér") és a szárnyerezet hosszú, de zárt végsejtjéről. Csak egy pár szárnyuk van, és a csápjaik is aprók. Változatos színűek, gyakran szőrösek, akadnak köztük egyszínűek, sötétek, fémesek. A sárgán csíkozott darazsakra vagy kis poszméhekre, esetleg méhekre emlékeztetnek, azonban se fullánkjuk, se darázsderekuk nincs. Fürgén repülnek, lebegve képesek percekig egy helyben maradni.
Nappali rovarok, a virágokat keresik fel, nektárral és virágporral táplálkoznak. Külön kedvelik az ernyős virágokat, mert azokon üldögélve rövid nyelvükkel is könnyen hozzáférnek táplálékukhoz.
Évente egy, két vagy több nemzedékük fejlődik.
A zengőlegyek hasznos rovarok, a biokertek fontos lakói! Lárváik többsége ragadozó, akadnak korhadékevők, amelyek rothadó anyagokban élnek, de léteznek méh- vagy darázsfészkekben élősködők és néhány élő növényi részt fogyasztó is.
A ragadozó fajok nőstényei jellemzően a levéltetű kolóniák mellé rakják petéiket, hogy a kikelő lárvák biztos táplálékot találjanak. A lábatlan nyüvek a bebábozódásig eltelő egy-két hét alatt 400-700 levéltetvet is elfogyasztanak, de a táplálékuk közt lehet levélbolha, takácsatka is.
A zengőlegyeket a gazdagon virágzó növényekkel csalogathatjuk a kertünkbe, főként ernyősvirágzatúakkal vagy tátogatófélékkel. Ültessünk sárgarépát, kaprot, turbolyát, petrezselymet, de a bodzára is örömmel fanyalodnak rá.
