A vírustól kezdve a gombán át a hernyóig: mindenki azt akarja. A muskátlidat!
A muskátli az egyik legnépszerűbb dísznövényünk, ott virít minden falusi portán, ablakban, balkonon, erkélyládában. Sajnos nemcsak a kertbarátok, de a kórokozók és kártevők közt is népszerű ez a bájos növény.
Vírus
A vírusos betegségek például levélfodrosodást vagy gyűrűsfoltosságot okozhatnak, és legtöbbször mi magunk terjesztjük őket egyik tőről a másikra, a dugványvágó késsel, vagy a túl sűrű ültetéssel.
Baktérium
A baktériumok közül a muskátli xantomónászos betegségét kell kiemelni, aminek két jellemző tünete a levélfoltosság és a szárrothadás. Párás, meleg időben tarol: a leveleken először kör alakú, vízzel átitatott foltokat látunk, amelyek összefolynak, majd a levél elszárad. A száron sem jobb a helyzet, a vizenyős, egyre növekvő, barna vagy fekete, foltszerű elhalásokat a szár nem túl szívderítő, nedves, nyálkás rothadása, majd megfeketedése követi (ezért nevezik a tünetet feketetalpasságnak).
Gomba
A muskátlirozsda gombabetegség, szintén foltokat okoz a levélen, azonban ezek inkább sárga, kör alakú képződmények. Fordítsuk meg a leveleket, ha a fonákjukon barna telepeket látunk, könnyen beazonosíthatjuk a kórokozót! A nagy nyári melegben a muskátlirozsda szerencsére visszaszorul, de ősszel újra berobbanhat! A vírusok, baktériumok, gombák ellen legtöbbször elegendő, ha időben levágjuk, megsemmisítjük a fertőzött részt (és persze ügyelünk arra, hogy a metszőollóval ne terjesszük tovább a betegséget).
Állatok hada
Ezzel még nincs vége, nem maradhatnak el a „szokásos" kártevők: a fiatal leveleket, hajtásokat szívogatják a levéltetvek, ürülékükön megjelenik a korompenész is. A levelek fonákján telepednek meg az atkák, különösen száraz, meleg időben szaporodnak e tömegesen. A szívások nyomán a levél sárgul, megbarnul, majd lehullik. Nem valószínű, hogy pár darab virágért kell permeteznünk, de mivel ezeknek a kártevőknek több tápnövénye van, ha tömegesen jelen vannak a kertünkben, a muskátlin is használhatjuk például a Mospilant, az atkák és a levéltetvek ellen is.
Szegény muskátlit még a hernyók hada is veszélyezteti: a gamma bagolylepke hernyója a fiatal leveleket rágja meg, azok szélén vagy a levéllemezben szabálytalan formájú lyukakat hagyva. A gyapottok bagolylepke hernyója még pofátlanabb, a még zárt bimbót eszegeti belülről.
Ha ez nem lenne elég, az utóbbi néhány évben új kártevő jelent meg hazánkban, az amerikai lepkekabóca, amely tömegesen lepi el a hajtásokat és a fiatal leveleket. A védekezés sem egyszerű ellene, mert az állat testét vastag fehér viaszréteg fedi. Ezt a viaszréteget ráadásul a hajtásokra is fölviszi, amitől az is fehér bevonatot kap, ettől a fehérségtől már csak lemosással szabadulhatunk meg.
A lepkekabóca kifejlett egyedei 5-8 mm nagyságúak, szürkés színűek, két szárnyuk háztetőszerűen, hegyesszögben záródik, szemük sárga. Érintésre, mozgásra elpattannak, elugranak, még repülni is tudnak. Rajzásuk július közepétől nyár végéig, de akár októberig is eltarthat. Októberben rakják le tojásaikat a fás növények kéregrepedéseibe, tehát a kertünkben át tud telelni. A zöldes színű, fehér viaszszálakkal borított lárvák májustól jelennek meg. Jelenlétükre akkor figyelünk fel, amikor feltűnik a levelek fonákján vagy a hajtásokon kialakuló nagy kiterjedésű fehér viasztömeg. Mind a lárva, mind a lepkekabóca szívogatásával gyengíti a gazdanövényeket. Szinte válogatás nélkül minden növényünkön otthon érzi magát, nemcsak a muskátlin, ezt a védekezésnél is figyelembe kell vennünk. Ha még nem terjedt nagyon el, segíthet a fertőzött részek, hajtások levágása, megsemmisítése, de ha már tele vele a kertünk, akkor a korábban már említett Mospilan, vagy az Actara SC is bevethető ellene.
