A licsi (Litchi chinensis) egy örökzöld gyümölcsfa, amelyet dekoratív, fényeszöld levelei miatt dísznövényként is előszeretettel ültetnek.
Dél-Kínában már évszázadok óta termesztik. Ázsia más szubtrópusi-trópusi területein is igen elterjedt, népszerű gyümölcsfa.
Előfordulhat, hogy a magról ültetett licsifánk az ültetés után 25 évig sem fordul termőre, azaz egyáltalán nem hoz gyümölcsöt. A magok azonban könnyen kihajtanak, és a szépen, de lassú ütemben cseperedő fácska növekedése évei alatt pompás dísze lehet a környezetünknek.
A magokat árnyékos helyeken csíráztassuk, ellenben a fának napos fekvésre lesz majd szüksége. Az elvetett magok cserepét tartsuk tehát árnyékos helyen, amíg ki nem hajtanak, majd a kis csemetéket költöztessük át az állandó helyükre. Meglehetősen sok időnk lesz kitalálni, hol is legyen a licsifa végleges helye, ugyanis a növényke gyorsan eléri a 20 cm-es magasságot, de ennél magasabbra az elkövetkező 2 évben nemigen fog nőni.
A licsimagok elvetése előtt ellenőrizzük a talaj pH-értékét. A licsi számára a savas kémhatású, mintegy 5,5 pH-értékű talaj az ideális; de még a 7,5 pH-értékű talajban is megél.
A licsi földjéhez a magok elültetése előtt Keverjünk egyenlő arányban homokot és tőzegmohát. Ha a föld eleve nehéz, agyagos, a homokot hagyjuk el, a tőzegmoha mennyiségét viszont duplázzuk meg. Ha a talaj savas, a tőzegmoha helyett használjunk komposztot.
A homokból és tőzegmohából álló keveréket kb. 5-10 cm vastagon dolgozzuk bele a talaj felső rétegébe mintegy 10-15 cm mélyen.
Hogy licsimagokhoz jussunk, gyűjtsünk érett gyümölcsöt egy licsifáról. Fa híján nagyobb hipermarketekben szerezhetünk be gyümölcsöt. Az érett gyümölcs kb. 3 cm hosszú, vösöses-rózsaszínes héja érdes, húsa fehér színű, lédús, ízletes.
Mindegyik gyümölcs közepében találunk egy hosszúkás, barna magot. Kézzel bontsuk le vagy késsel vágjuk le a magról a zamatos magköpenyt, majd a magokat vízzel öblítsük le. Fontos, hogy ezt követően ne szárítsuk a magokat. Azonnal el kell ültetnünk azokat, mivel nem maradnak hosszabb ideig életképesek, és a hűtőben sem tárolhatók.
A magokat kb. 1,5 cm mélyen ültessük el az előre elkészített talajba. Melegebb klímájú vidékeken, szabadföldi ültetés esetén a magok közötti javasolt ültetőtávolság 60 cm, ha a csemetéket később átültetésre kerülnek egy másik, állandó helyre. Nálunk keményebb teleken elfagyna, így dézsában a helye.
Ültetés után locsoljuk meg a magokat. Ügyeljünk arra, hogy a csíráztatás ideje alatt a talaj mindig egyenletesen nyirkos legyen. Ne hagyjuk, hogy a talaj kiszáradjon. Mivel a magokat a kis magoncok megjelenéséig árnyékban kell tartanunk, ez elősegíti a talaj nedvességtartalmának megtartását.
A kertben tartott facsemetét óvjuk az erős széltől úgy, hogy például épület vagy kerítés közelében helyezzük el azt. A még alacsony csemetét úgy is megvédhetjük a különösen szeles napokon, hogy egy felfordított tiszta műanyag vödörrel fedjük le, amíg a szél el nem áll. Hogy a szél fel ne borítsa, nehezékként tegyünk a vödörre egy követ vagy téglát. A szél ugyanis könnyen kárt tehet a fiatal, gyenge hajtásokban.
