Kegyetlen nőstény.
A darázspók (Argiope bruennichi) a keresztespókfélék családjába tartozik. A mi klímánkon is elterjedt, hazánkban őshonos, gyakran találkozhatunk vele kertekben, mezőgazdasági területeken. Elsősorban a napos réteken érzi jól magát, fő tápláléka a sáska, de bogarakat, méheket, legyeket, szöcskéket is fogyaszt.
A nőstény akár 2,5 cm-esre is megnőhet, a hímek kisebbek, mindössze 5 mm-esek. A nőstény potrohán jellegzetes, a darazsak mintázatára emlékeztető rajzolatot találunk. A hímeknél a potroh világosabb, a minta nem felismerhető.
A darázspóknak egyedi a hálója, ami a talaj közelében található, sűrű szövésű, a középső régiójában függőleges irányú, majdnem egész szélességére kiterjedő jellegzetes Y vagy X alakú fehér beszövés, úgynevezett vezérfonál figyelhető meg benne. A fonál más anyagból készül, mint a háló több része, visszaveri a napfényt, és annak UV-tartományát is, így szinte láthatatlan a gyanútlan rovarok számára.
A ragadozó pók fejjel lefelé csüng benne, így várja az áldozatot, amelyet gyorsan körbefon, nehogy menekülni tudjon.
A darázspókoknál gyakran megfigyelhetjük a szexuális kannibalizmust. A nagytermetű nőstények ugyanis felfalják a jóval kisebb hímeket, ha a párzás 10 másodpercnél tovább tart. A hím viszont a párzás után nemi szervét a nőstény ivarnyílásában hagyja, ezzel biztosítva, hogy a nőstény ne tudjon mással is párosodni. Két párzásra alkalmas szervük van, ezért kétszer párosodhatnak életükben. Ősszel, miután a petéket lerakta, a nőstény is elpusztul.
Sokakat ámulatba ejt a darázspók szépsége, míg némelyek számára kissé ijesztőnek tűnik. Ne tartsunk azonban tőle, főként ne bántsuk! Harcias kinézete ellenére ártalmatlan lakója a kertünknek.
