Néhány dolgot érdemes átismételni kertjeink egyik legvonzóbb virágával kapcsolatban.
A rózsafajtáknak számtalan fajtája kápráztat el bennünket nap, mint nap. De nem elég csak gyönyörködnünk bennük!
A nemes vagy tearózsa-hibridek ritkábban álló tüskékkel és egyenkénti nagy virágokkal, valamint hosszú virágzási idejükkel tűnnek ki. Különösen vágott virágnak alkalmasak, de magas törzsű rózsaként vagy bokorként is nevelhetjük.
A polianta típusú rózsák erőteljes növekedésű bokrain számtalan kisebb virágot találunk csoportokba, ernyőkbe rendeződve. A bokrok virágtengerként virítanak júniustól a fagyokig.
A floribunda típusú rózsák körülbelül a két előző fajta közé sorolhatók.
Ezzel közel sem merítettük ki a rózsatípusok változatosságát. A „virágok királynője” számtalan jelmezben mutatkozik, pl. miniatűrként törperózsa néven kerül elénk, vagy mint gazdagon virágzó futó- és babarózsa, kúszó vadrózsa, és újabban mint földön futó talajtakaró növény. Az utóbbi időben divatba jött az erkélyen vagy az ablakpárkányon díszelgő mini-rózsácska, de nagyon gondos ápolást igényel, mert a pici cserép miatt a növények könnyen kiszáradnak és elpusztulnak.
Vásárláskor a megfelelő fajta és típus megválasztását mindenekelőtt a rendelkezésünkre álló hely, időjárás és ízlésünk befolyásolják. Egy kicsi kertben vagy ágyásban sokkal jobban mutat egy csüngő típusú rózsa, mint egy magas növésű. Nagyon fontos, hogy a növények teljesen egészségesek legyenek, ezért már vásárláskor figyeljük meg a növényt, nincs-e rajta az esetleg felbukkanó lisztharmat vagy a csillagfoltosság jele.
A legjobb ültetési időszak a kora tavasz vagy az ősz, konténeres rózsát viszont fagyos idő kivételével egész éven keresztül telepíthetünk. Más cserjékkel ellentétben a rózsákat kissé mélyebbre kell ültetni, mint amilyen mélyen a faiskolában voltak. Így a növényt új hajtásokra kényszerítjük. A szemzés helye minden esetben 2,5 cm-re a föld alá kerüljön. A rózsákat az őszi telepítés után közvetlenül metsszük vissza.
A rózsákat más cserjékhez hasonlóan jól érett istállótrágyával trágyázzuk vagy komposzttal mulcsozzuk.
Az ültetést követő első évben fontos a rendszeres öntözés, de továbbiakban sem szabad a meleg időben a gyökérzetnek kiszáradni.
A tearózsa hibridjeit minden évben még a bokor kihajtása előtt metsszük meg és a sérült részeket vágjuk le. Minél erősebben vágjuk vissza, annál erősebb lesz az új hajtás. Ezért a gyengébb hajtásokat erősebben, 1-2 szemre, az erősebbeket 3-4 szemre vágjuk vissza. Így meglesz a növekedési egyensúly. A magas törzsű rózsákat bokorként kezeljük, míg a futóknál csak az öreg, száraz, beteg ágakat távolítsuk el.
A rózsákat általában vadalanyra szemzik. Ez a vadalany néha egy-egy vadhajtást hoz, amelynek nincs díszítő értéke. Ez egy világosabb, sűrűn tüskés hajtás, amely a növényt gyengíti, ezért a vadhajtásokat mindenképpen el kell távolítani. Ha az elhervadt virágokat folyamatosan eltávolítjuk, hozzásegítjük a hosszan nyílófajtákat, hogy egész nyáron, akár a fagyokig virágot hozzanak.
A növényeket gyakran ellenőrizzük, hogy nem lepte e el a lisztharmat, levéltetű vagy a csillagpenész-foltosság. A rózsák mellé közvetlenül ültessünk fokhagymát, ami állítólag hatékonyan védi a tetvek ellen.
