Lássuk hát, mi a teendőnk, ha mi magunk is szeretnénk egy drága és féltve óvott fajtáról szárdugványt készíteni!
A rózsák szerelmesei imádnak ismerőseikkel és a többi hobbikertésszel kedvenc növényükről beszélgetni. De még ennél is jobban szeretnek – már szinte hagyományszerűen – rózsadugványokat csereberélni.
Sok hobbikertész, aki rózsát nevel a kertjében, még soha nem próbálkozott a dugványról való szaporítással. Talán elrettenti őket a komplikáltnak tűnő művelet, pedig a valóságban egy igen egyszerű eljárásról van szó. Számos módszer létezik a dugványok kigyökereztetésére – azaz arra, hogy egy levágott szárdarabból gyökeres, gazdagon virágzó rózsabokrot hozzunk létre. Lássuk most azokat a jól bevált módszereket, amelyeket alkalmazva a leginkább garantált a siker!
Gyökereztető közeg
A rózsát nevelő kertészek többsége gyökereztető közeget (azaz egy speciális földszerű ültetőkeveréket, táptalajt) használ a dugványok kigyökereztetéséhez. Van ezek között például a szükséges tápanyagokkal átitatott styrofoam, amelyet a legtöbb kertészeti áruházban beszerezhetünk. Létezik továbbá olyan, amely a föld és különböző töltőanyagok speciális keveréke. A legelterjedtebb és legsikeresebb azonban talán a jó minőségű (új) virágföld és a perlit 50-50%-os keveréke. Ez a mixtúra egy kiváló, tápanyagban gazdag közeget alkot a kigyökereztetni kívánt dugványnak, amely eléggé könnyű és laza ahhoz, hogy a gyökérzet gond nélkül ki tudjon fejlődni.
Gyökereztető hormon
Többféle hormonkészítmény is kapható a szaküzletekben, amelyek elősegítik a rózsadugványok kigyökerezését. Ezek por és gél formájában is beszerezhetők. A kertésznek nincs más teendője, mint belemártani a dugvány végét hormonba, befedve ezzel a kigyökereztetni kívánt szárdarabot. Ezt követően a dugványt dugjuk le a gyökereztető közegbe. A gyökérzet várhatóan hamarosan fejlődésnek indul.
Dugványt csakis egészséges, virágzó növényről
Bár idős, virágot már nem hozó növényről is vághatunk szárdugványt, hogy végül szép, erős és remélhetően virágzó rózsabokrot neveljünk belőle, a legjobb, ha olyan fiatal növényt választunk, amely már virágzik vagy épp várható a virágzása. A fiatal dugványok általában életerősebbek és ellenállóbbak, mint az idősebb növényről származó dugványok, és igen gyakori, hogy már az első évben virágot hoznak.
Használjunk tiszta kerti szerszámokat
Nyilvánvalóan nagyon tiszta és éles eszközökkel kell dolgoznunk, hogy a dugványt és a vágásfelületet ne szennyezzük be. Az éles eszközökkel – gondolunk itt elsősorban a metszőollóra – sima, egyenletes felületű vágást ejthetünk, amely nem roncsolja a növényi szöveteket.
A szárdugvány elkészítése
A szárdugványt még a lemetszése előtt készítsük elő. Számos kertész azt a gyakorlatot követi, hogy a dugványnak kiszemelt szárdarabról még az anyanövényen eltávolítja az alsó leveleket, virágokat, rügyeket, majd ezt követően metszi le azt. A dugványozás nagyobb sikere érdekében a szárdarabot 2-3 napig még az anyanövényen hagyhatjuk regenerálódni. A lényeg, hogy amikor levágjuk, a vágást éles eszközzel ejtsük és a vágás vonala egyenes, tiszta, roncsolásmentes legyen. Vannak, aki nagyobb szögben vágják le a dugványt, míg mások a lehető legkisebb vágásfelületre törekednek, hogy az anyanövényt a lehető legjobban megkíméljék. Mindkét eljárás alkalmazható, a végeredményt tekintve pedig nincs köztük túl nagy különbség.
Miután a dugványt levágtuk az anyanövényről, egy nedves, meleg ruhával töröljük tisztára. Ezután egy éles késsel "hámozzuk meg" a szárdarabnak azt a részét, ahol a gyökerek kifejlődésére számítunk. A legtöbb kertész ejt egy 2-3 cm-es függőleges bevágást, amely segítségével eltávolítható a szárdarab végéről a puha héj. Mások a dugvány alsó végén körben, egy 2-3 cm-es szakaszon, a kés hegyét használva hántják le – nem mélyen – a héjat. Mindkét esetben végeredményként láthatóvá válik a szár belső, fehér rétege.
Miután a dugvány elkészült, késlekedés nélkül dugjuk le a gyökereztető közegbe, illetve kezdjük meg a választásunk szerinti egyéb gyökereztetési műveletet. Ha mindent helyesen csinálunk, néhány héten belül megindul a gyökérképződés, az új növény pedig pár hónap elteltével alkalmassá válik arra, hogy állandó, végleges helyére átültessük.
