Kedvenc szobanövényeink egyike, a sarjika képes önmagát száz számra megújítani. De vajon mit is jelent ez pontosan?
A sarjika (Kalanchoe daigremontiana) a maga nemében egyedülálló szobanövény, amelynek különlegességét az első pillantásra meghökkentően szokatlan levelei adják. Bár szobanövényként a lakásban tartva ritkán virágzik, ezzel nem veszítünk túl sokat; ernyős virágzata ugyanis jelentéktelennek mondható a tekintetben, hogy a növény legbámulatosabb tulajdonságát az adja, hogy csónak alakú, fogazott levelei szélén hozza sorban az utódait, az apró leveles-gyökeres sarjnövényeket.
A Madagaszkárban őshonos növény eredeti élőhelyén a tél végén apró, szürkés-lilás-rózsaszínes virágokat hoz. Ezt követően az anyanövény elszárad, de a helyén a leveleiről aláhulló pici sarjakból fiatal utódnövények fejlődnek ki, méghozzá olyan nagy számban, hogy hazájában emiatt invazív növényként tekintenek rá. A legtöbb helyi kertész ezért azt a praktikus megoldást választja, hogy a sarjikát konténeres növényként tartja.
Mit érdemes a sarjikáról tudni?
A sarjika a varjúhájfélék (Crassulaceae) családba tartozik, rokona például a pozsgafának vagy majomfának, illetve a tömött korallvirágnak (Kalanchoë blossfeldiana). Gyakran összekeverik a sok karú, túldíszített csillárra emlékeztető ernyős sarjikával (Kalanchoe delagoensis), amely megjelenését és környezeti igényeit tekintve valóban mutat némi hasonlóságot a sarjikával, de mi ne kövessük el ezt a hibát.
A sarjika gyakorlatilag elvesztette azt a képességét, hogy magot érleljen, csupán a levelei szélén folyamatosan megjelenő és fejlődésnek induló apró sarjakkal szaporodik, ezt viszont – ahogy említettük – igen gyors és szapora ütemben teszi.
A növény szaporítására készülő kertésznek ez természetesen igen jól jön, egyéb esetben azonban némi fejtörést okozhat, mihez is kezdjünk a számtalan utódnövénnyel. Nem kell félnünk kidobni a felesleges szaporulatot, mivel biztosak lehetünk benne, hogy az egészséges, még növésben lévő anyanövényen hamarosan megjelenik az újabb adag utánpótlás.
A sarjika a jó szárazságtűrő pozsgások közé tartozik, de azért meghálálja a rendszeres öntözést. Rokonaihoz hasonlóan nincs szüksége gyakori tápoldatozásra. Ha mégis tápoldattal szeretnénk a növényt kezelni, elég, ha mindössze néhány havonta egyszer kerítünk erre sort.
A sarjika gondozása
A sarjika laza, jó vízelvezetésű talajt igényel. A legjobb, ha üzletben kapható, jó minőségű, kaktuszféléknek való ültetőkeverékbe ültetjük. Ha általános virágföldet használunk, a jobb vízelvezetés érdekében mindenképpen keverjünk bele homokot.
A sarjikát a lakás egy világos pontján helyezzük el, ügyelve arra, hogy ne érje közvetlen napsütés. Ha a szobanövény cserepes sarjikát a meleg nyári hónapokban a kertben vagy az erkélyen tartjuk, mindenképpen óvjuk az erős délutáni napsugárzástól. Fokozatosan szoktassuk hozzá a kinti körülményekhez, például eleinte csak a délelőtti napfény érje a növényt. A tűző nap hatására a levelei ugyanis megperzselődhetnek, napégést szenvedhetnek. Ősszel, még az első fagyok előtt ismét hozzuk be a növényt a lakásba.
Aki úgy dönt tehát, hogy beszerez otthonra egy sarjikát, azt fogja tapasztalni, hogy egyike a legkönnyebben tartható, legkevesebb törődést igénylő, ugyanakkor leghálásabb és egyben legdekoratívabb szobanövényeknek.
