Sokan emlékszünk a tavaszi kertek egyik különleges látványára: a könnyed rózsaszín fátyolként virágzó tamariskára. Ez a légies díszcserje nemcsak szemet gyönyörködtető, hanem ellenálló és hálás növény is, amely ma is méltán érdemel helyet a kertjeinkben.
A száraz vidékek díszcserjéje
A tamariska (Tamarix nemzetség) eredetileg Délkelet-Európából és Kis-Ázsiából származik, őshonos a Balkánon, a Fekete-tenger partvidékén és egészen a Kaukázusig előfordul. Leginkább a félsivatagos, sztyeppés, folyóparti területeken él meg, ahol a szárazság és a szél sem jelent akadályt számára. A nemzetség mintegy 50 fajt foglal magába, hazánkban közülük több is megjelent dísznövényként. A korai tamariska (Tamarix tetrandra) a legismertebbek egyike, de gyakran ültetik a tarka tamariskát (Tamarix ramosissima) és a francia tamariskát (Tamarix gallica) is. Magyarországon a 19. század óta ültetik, és sokaknak ismerős lehet parkokból, temetőkből vagy régi játszóterek mellől.
A díszítőérték titka
A tamariska virágai aprók, de tömegükben légies, rózsaszín fátylat alkotnak, amely szinte lebeg a kecses, hajlékony vesszők körül. Virágzása általában májusban kezdődik, és hetekig tart, amikor messziről is rózsaszín ködként vonzza a tekintetet. Lombja keskeny, pikkelyszerű levelekből áll, amelyek szürkészöld árnyalatukkal nyáron is különleges hangulatot kölcsönöznek a bokornak.
Igénytelen, de hálás növény
A tamariska egyik legnagyobb előnye, hogy kevés gondozással is beéri. Kedveli a napos fekvést, és szinte bármilyen talajban megél – még a szikes vagy homokos földben is. Kiválóan tűri a szárazságot és a szelet, ezért szélfogóként is előszeretettel használták régen. Városi körülmények között is jól érzi magát, így parkokban, közterületeken is gyakran ültetik.
Metszéssel a virágpompáért
A tamariska akkor mutatja a legszebb formáját, ha metszőollóval rendszeresen visszavágjuk. Mivel a virágokat az egyéves hajtásokon hozza, a virágzás után érdemes erőteljesen megmetszeni, hogy új, fiatal vesszőket neveljen. Ha metszés nélkül hagyjuk, idővel felkopaszodik, és elveszíti légies szépségét.
Hová érdemes ültetni?
A tamariska leginkább szoliterként, önálló bokorként érvényesül, ahol van tér körülötte, és hagyjuk, hogy a virágfelhője teljes pompájában érvényesüljön. Kertszélek, bejáratok, ösvények mellé is ültethető, de társításban inkább háttérnövényként mutatós.
Gyakorlati tippek a gondozásához
- Öntözés: fiatal korában meghálálja a rendszeres öntözést, később azonban jól tűri a szárazságot.
- Télállóság: hazánkban teljesen télálló, külön takarást nem igényel.
- Szaporítás: legkönnyebben dugványozással szaporítható, de magról is nevelhető.
- Talaj: nem igényel tápanyagban gazdag talajt, de a jó vízelvezetés előnyére válik.
Miért érdemes tamariskát választani?
A tamariska különleges, mégis igénytelen díszcserje, amelynek rózsaszín virágfelhője tavasszal egyedülálló látványt nyújt. Szívós, tartós és hálás növény, amely kevés törődést igényel, mégis sokáig díszíti a kertet – ezért ma is méltán tarthatjuk a kertek egyik kedves, időtálló szereplőjének.
