Nem teljesen egyforma a kettő. De mi a fő differencia?
Ki ne vágyna arra, hogy beleharapjon egy aranysárga héjú, mézédes, lédús körtébe? Ilyenkor nem azon törjük a fejünket, hogy a finom gyümölcs nyári vagy téli körte-e, pedig ezt sem árt tudnunk. Bár nyilvánvalónak látszik, hogy a fő különbség abból adódik, mikor szüreteljük le a termést, a téli és a nyári körte közötti különbség ennél egy kicsit bonyolultabb.
Nyári körte vs. téli körte
A Nyugat-Európa, Észak-Afrika és Ázsia enyhe éghajlatú, partvidéki területein őshonos körtének több mint 5000 fajtája ismert. A közepes méretű fák koronája jellemzően keskeny, magas. A fajták két fő csoportba sorolhatók: van egyrészt az Európa-szerte elterjedt, nagy, éretten sárga, ritkábban kissé pirosas héjú nemes körte (Pyrus communis), és van a kerekded, almára hasonlító formájú japán körte (Pyrus pyrifolia), amelyet neveznek még ázsiai, kínai, koreai körtének, homokkörtének, illetve almakörtének is. Jelen írásunk az előbbiről, azaz a nemes körtéről szól.
Japán körte
A nemes körte termése akkor a legjobb, legízletesebb, ha még a teljes beérés előtt a fáról leszedve utóérleljük. A nemes körtét is két további nagy kategóriába sorolhatjuk: van a nyári és van a téli körte. A nyári körte (például a Vilmos körte) a leszüretelése után betárolás nélkül rövid idő alatt utóérik. Ezzel szemben a téli körte (például a D’Anjou, Comice vagy Téli esperes) teljes beéréséhez szüret után egy hónapig vagy ennél is hosszabb ideig tartó, hűvös helyen történő tárolás szükséges.
Azaz a téli és a nyári körte közötti különbség sokkal inkább a beéréshez szükséges időtartamban nyilvánul meg, nem pedig a szüret időpontjában. Ettől függetlenül mindkettőnek megvannak a maga előnyei.
Mi jellemzi a nyári körtét?
A nyári és téli körte ugyanúgy különbözik, mint ahogy a nyári és a téli tökfélék sem teljesen egyformák. A nyári körtefajták korán (nyáron, illetve ősszel) teremnek, és a termés nagyrészt a fán érik be. A termés rendszerint kisebb vagy közepes méretű (többek között a Vilmos vagy a Jubileen kivételt képez).
Héjuk vékony, sérülékeny, könnyen lehorzsolódik. Éppen ezért csak rövidebb ideig tarthatók el, szállíthatók, értékesítési idejük is rövidebb, mint a téli fajtáké. Ez a fajta sérülékenység nem jellemzi a téli körtefajtákat, amelyeket pont ezért részesítenek előnyben oly sokan. A nagybani termesztők szemében talán kevésbé értékesek, viszont a kiskertekben annál kedveltebbek. Vannak, akik a fán hagyják beérni a téli körte termését, vagy pedig a szüretet követően egy hideg, de fagymentes helyiségben biztosíthatjuk a termés beérését.
Mitől téli a téli körte?
A téli körtefajták közös jellemzője a termés beéréséhez szükséges hosszabb idő. Általában az őszi hónapokban szüreteljük le a termést, amelyet aztán betárolás követ. 3-4 hétig tartó, hűvös helyen történő tárolást igényel a termés a teljes beérés előtt. Ehhez nem árt eltalálnunk a szüret ideális időpontját: ha ugyanis túl korán szedjük le a körtét, kemény marad és soha nem válik édessé; ha viszont túl későn szedjük le, a gyümölcshús meglágyul és kásássá válik.
A piacra termelő nagybani gyümölcstermesztők olyan ipari módszereket vetnek be a szüret ideális időpontjának pontos meghatározásához, amelyeket a kiskertekben nem éri meg alkalmazni. Több különböző szempont együttes figyelembevétele azonban nagyban segíthet annak kiderítésében, mikor a legjobb leszüretelnünk a termést.
Mindenekelőtt iránymutató lehet a körteszüret szokásos naptári dátuma. Ebben is előfordulhat azonban egy 2-3 hetes eltérés az adott év időjárásától függően.
Az észrevehető színváltozás szintén fontos tényező. Éréskor minden körtefajta héja elszíneződik, színt vált. Természetesen ismernünk kell az adott fajta jellemzőit ahhoz, hogy meg tudjuk mondani, melyik színárnyalat megjelenése jelzi a szüret idejének elérkeztét. A magok színe szintén megváltozik, ahogy a termés érik. A kezdetben fehér magok először bézs színűvé válnak, később megbarnulnak, végül megfeketednek. Ha tehát bizonytalanok vagyunk, próbából szedjünk le a fáról egy szem körtét és kettévágva vizsgáljuk meg a magok színét.
Végezetül, a téli körte rendszerint megérett a szüretre, ha a termést kézbe fogva a szára már egy kisebb húzó-csavaró mozdulatra is elválik az ágtól.
Bár mind a nyári, mind a téli körte népes rajongótábort tudhat magáénak, abban biztosak lehetünk, hogy bármelyiket is válasszuk, kertészként sem egyikkel, sem másikkal nem járunk rosszul!
