Amint az első fagyok megjelennek, a kertészek két táborra szakadnak. Az egyik csoport azonnal előveszi a fóliát, a szalmát, a takaróanyagot, majd minden növényt becsomagol, mintha azok egy hosszú utazásra készülnének Szibériába. A másik csoport legyint és azt mondja: „A természet megoldja.” De vajon melyik hozzáállás a helyes? Vagy inkább a kettő közötti arany középút a megoldás?
A túlzás csapdája – a növények nem porcelánbabák
Sokan hajlamosak mindent letakarni, ami zöld. A kert ilyenkor úgy néz ki, mintha karácsonyi ajándékok várnának a kibontásra. Pedig a legtöbb évelő, fagytűrő növény tökéletesen bírja a hideget, sőt, szüksége is van rá a természetes pihenési ciklushoz. Ha túlzottan betakarjuk, könnyen befüllednek, rothadni kezdenek, vagy épp a kártevők találnak menedéket a takarás alatt.
A teljes közöny hibája – a fagy nem kegyelmez
A másik véglet sem szerencsés. Ha mindent védtelenül hagyunk, a valóban fagyérzékeny növények – például a füge, a rózsa egyes fajtái, vagy a frissen ültetett fiatal fák – komolyan megsínylik a mínuszokat. Ezeknél a takarás életmentő lehet.
Okos kompromisszum – kinek kell a kabát, kinek nem
- A télálló évelők, hagymás növények, gyümölcsfák többsége gond nélkül bírja a hideget. Nekik nem kell „télikabát”.
- A frissen telepített növények, konténeresek gyökérlabdája viszont fagyérzékenyebb – ezeket érdemes mulccsal, lombbal betakarni.
- Az egzotikus vagy mediterrán növények (füge, leander, rozmaring) hálásak a szalma, lomb vagy fólia védelméért.
- A rózsák esetében a tövek kupacolása jó módszer: nem szép, de hatékony.
A humor mögött a lényeg
A télre való felkészülés nem arról szól, hogy a kertet múmiává csomagoljuk, de nem is arról, hogy mindent a sorsra hagyunk. A középút a titok: tudni kell, kinek van szüksége védelemre, és kinek nem. Ha ezt betartjuk, tavasszal nem pénzkidobásnak tűnik majd a téli takarás, hanem okos befektetésnek – és nem a kertész lesz becsomagolva a túlzásai miatt, hanem a növényei élnek túl boldogan.
