Törpe százszorszép – a kert legvagányabb aprósága

Törpe százszorszép – a kert legvagányabb aprósága

Ha meghalljuk, hogy százszorszép, legtöbbünknek az a kedves kis virág ugrik be, amelyet gyerekkorunkban fűszálból készült koszorúba fontunk, vagy szerelmi jóslatként szedegettük róla a szirmokat: szeret – nem szeret. A törpe százszorszép (Anacyclus pyrethrum) azonban egészen más ligában játszik. Ez a parányi, de bátor virág egyszerre dekoratív, strapabíró és egy kicsit olyan, mint a kert rockere: apró, de hangos.

A mediterrán túlélő

A törpe százszorszép Észak-Afrikából és a Földközi-tenger vidékéről származik. A fészkesvirágzatúak családjába tartozik, vagyis papíron a százszorszépek rokona – de valójában inkább az a vagány unokatestvér, aki motorral érkezik a családi összejövetelekre. Alacsony termetű, mindössze 10–15 centiméter magas, de amikor virágba borul, fehér szirmaival és sárga közepével valóságos szőnyeget alkot.

Miért érdemes beleszeretni?

Először is: mert rendkívül hálás növény. Ha egyszer elültetjük, nem igényel különösebb babusgatást. Sőt, kimondottan szereti, ha kicsit mostohán bánunk vele: napos hely, soványabb, kavicsos talaj, kevés öntözés – és már boldog is. Ez a kis növény a szárazságtűrés bajnoka, úgyhogy azoknak is jó választás, akik hajlamosak elfelejteni megöntözni a virágokat.

Másodszor: a virágzása lenyűgöző. Júniustól egészen augusztus végéig képes virágba borulni, és olyan hatást kelt, mintha a kert talaja maga szórná tele apró, napfényes mosolyokkal. Esténként ráadásul becsukja a szirmait, mintha egy egész virágmező álomra hajtaná a fejét.

Hogyan bánjunk vele?

A törpe százszorszép nem bonyolult természet. A fő szabály: sok fény, kevés víz, laza talaj. Ha igazán jót akarunk neki, ültessük sziklakertbe vagy olyan ágyásba, ahol jól lefolyik a víz, mert a pangó nedvességet nem szereti. Tápanyagokból sem igényel sokat – elég, ha évente egyszer-kétszer kap egy kis komposztot vagy virágtrágyát. Cserépben is tartható, így az erkélyt is feldobhatjuk vele.

Tűz a gyökerekben

Nemcsak szép, de izgalmas története is van. A gyökereit régen gyógynövényként használták, főként fogfájás enyhítésére. Annyira csípős hatású, hogy rágás közben szinte tüzes érzést keltett a szájban – innen ered népies neve, a spanyol pipitér. Bár ma már nem a gyógyszertárak kedvence, a botanikus érdekesség-faktorát így is növeli.

A szomszéd kedvenc témája

Ha a kertedbe ülteted, garantáltan lesz miről beszélgetni a szomszédokkal. Egyikük biztos megkérdezi: „Mi ez a sok kis százszorszép a kövek között?” – te pedig büszkén válaszolhatod: „Ez kérem, a törpe százszorszép, vagyis az Anacyclus pyrethrum, a növényvilág Chuck Norrisa.” Nem túl magas, nem túl feltűnő, de bármit kibír, és ha kell, a fél nyarat virágba borítja.

Miért legyen a te kertedben is?

A törpe százszorszép tehát nemcsak dekoratív, hanem praktikus választás is. Kevés gondozást igényel, hosszan virágzik, és még egy kis történelmi-gyógyászati érdekesség is kapcsolódik hozzá. Ha olyan növényt keresel, amely egyszerre szép, strapabíró és jó beszédtéma, akkor ne habozz – a törpe százszorszép a te barátod lesz.

Szóval, ha legközelebb azon gondolkodsz, milyen új színt vigyél a kertedbe, jusson eszedbe ez a mediterrán kis túlélő. Lehet, hogy apró, de nagyot szól!

Bevezető kép: Megyeri Szabolcs kertészete

Korábban írtunk róla:

Ha tetszett a cikk, kövesd a Hobbikertet a Facebookon is!

BEZÁR