A tavasz utolsó, egyben legmelegebb hónapjában, májusban is egy sor teendő vár ránk a virágoskertben. Lássuk, melyek a legfontosabbak!
Elvirágzás után metsszük vissza a tavasszal virágzó cserjéket, mint például az aranyfát, más néven aranycserjét, illetve a japánbirset (díszbirset). A metszés célja a cserjék alakítása, hogy formásak, kompakt megjelenésűek maradjanak.
A fagyveszély elmúltával ültessük ki a dália és a kánna gumóit.
A kúszónövények - például a kerti iszalag (klemátisz), lilaakác és lonc fiatal, új hajtásait erősítsük a felfuttatásukhoz kialakított támrendszerhez.
A következő évi erőteljes virágzás elősegítése érdekében már most juttassunk ki folyékony tápoldatot a tulipánoknak, nárciszoknak, illetve a többi tavaszi hagymás növénynek.
A fagyok elmúltával megkezdhetjük a nyáron nyíló virágágyi és egyéb, a hideg időjárásra érzékeny növényeink ültetését. Ilyenek például a dísznapraforgó, a pillangóvirág vagy a sarkantyúka.
Folytassuk az egynyári virágok magvetését (például a kaliforniai kakukkmákkal), hogy betöltsük az ágyások üres foltjait, és színpompás legyen a kertünk augusztustól egészen az őszbe nyúlóan.
Ültessük be a függő virágkosarakat, de szoktatásképpen még egy-két hétig tartsuk azokat melegházban vagy a verandán, mielőtt kivisszük a kertbe.
A tavaszi virágok (sárgaviola, nefelejcs) elhervadt, elszáradt részeit távolítsuk el az ágyásból és vigyük a komposzthalomra.
Vizsgáljuk meg a liliomféléket, például a kockás liliomot, hogy nem fedezzük-e fel rajtuk a liliombogarat, illetve annak lárváját. Ez a falánk kártevő ugyanis igen gyorsan képes lerágni a növény teljes levélzetét.
Kezdjük meg a beltérben nevelt érzékeny kerti növényeink edzését. A nappali órákra vigyük ki azokat a szabadba, de esténként még hozzuk vissza védett, garantáltan fagymentes helyre.
A bokros növekedés elősegítése érdekében csípjük vissza a virágágyi egynyári növények és fiatal évelők hajtáscsúcsait.
A kert árnyékos szegleteit se hagyjuk üresen: ültessük be változatosan, különböző árnyliliomokkal, páfrányokkal.
