Bámulatosan ügyes légtornász.
A mókusok minden évszakban örömmel látott vendégek a kertben. Az aranyos, népszerű kis rágcsálók azonban csak akkor jelennek meg az ember közelében, ha az erőben nem találnak elegendő élelmet.
Jelentős az ökológiai szerepük
A mókusok tűlevelű és vegyes erdőkben élnek, valamint olyan parkokban, ahol öreg, idős fákat is találnak. Kedvelik a sok magot, makkot, tobozt adó fás helyeket. Fáról fára ugrálnak, mindig keresik a friss ropogtatnivalót, és persze a menedéket, ahova elrejthetik a táplálékot.
Az evetke vagy cibóka – ahogyan a népnyelv nevezi - jó szaglással rendelkezik, még télen, a hótakaró alatt is megtalálja a felhalmozott készleteit. Azok a magok, amiket mégsem talál meg, tavasszal csírázni kezdenek, ezért a mókusok fontos ökológiai szerepet töltenek be például az erdők megújulásában.
Úgy tartják, hogy amikor a mókusok különösen nagy szorgalommal gyűjtik a magokat ősszel, akkor kemény télre számíthatunk.
A lárvától a tobozig
A mókusok ún. mindenevők, a szezontól függően gyümölccsel, diófélékkel, magokkal, tobozzal táplálkoznak. Speciális technikájukkal pillanatok alatt feltörik a mogyorót vagy a diót: egy lyukat vájnak a héjba, majd kirántják a belsejét. Kisebb állatokat rovarokat, lárvákat, csigákat is elfogyasztanak.
Az éjszakát az odújukban töltik. Ágakból, fűből, mohából építik ezt a gömbölyű fészket, általában a fa törzséhez közel, és egy kis nyílástól eltekintve teljesen zárt. Egy második fészket, egyfajta kamrát is építenek, ide vonulnak enni, vagy itt találnak gyors menedéket a ragadozók elől.
Bár előfordul, hogy a mókusok kisebb csoportban élnek és megosztoznak a fészken, általában inkább magányosak. A januártól nyár végéig tartó párosodási időszakban párt keresnek és így összeállva közösen építenek egy vackot.
A nőstény kb. 38 napnyi vemhesség után 2-5 kölyköt ellik, évente kétszer. 4 hónappal később a kicsik már önállóak és elhagyják a fészket.
Igazi légtornász
Rendkívül jó egyensúlyérzéküknek és előnyös testalkatuknak köszönhetően a mókusok kiválóan alkalmazkodnak a magasan folytatott életmódhoz. Vastag, szőrös farkuk majdnem olyan hosszú, mint az állat teste, és az ugrás, futás, mászás, kapaszkodás során hasznos segítséget nyújt. Emellett télen melegíti, nyáron árnyékolja gazdáját.
A bunda színe változó, rozsdabarnától kezdve, vörösön át, egészen szürkésbarnáig, sőt feketéig terjedhet. A hímek és a nőstények szín alapján nem különböztethetőek meg, de a fülpamacsot csak télen hordják.
Hazánkban az európai mókus, vagy más néven vörös mókus fordul elő. Természetes ellensége a nyuszt, a menyét, a vadmacska, az uhu, a héja és az egerészölyv.
Kerti vendégek
Ha a kertünkbe szeretnénk a rágcsálókat csalogatni, elegendő élelmet és szállást kell felkínálnunk nekik. Amikor a megfelelő helyet keressük számukra gondoljunk arra, hogy a házimacskánk is levadászhatja a mókust, ezrét olyan helyre invitáljuk a vörösbundást, ahol a cica nem zavarhatja.
Ha van mogyoróbokrunk, vagy diófánk, netán az erdő vagy egy nagy park közelében élünk, akkor is számíthatunk a mókusok felbukkanására.
Az ősz fárasztó időszak a kis vörösök számára, mivel ilyenkor gyűjtik be a télre szánt eleséget. A mogyoró mellett a makk, bükkmakk, a gesztenye is finom táplálékot jelent, a földimogyoró összetevői azonban nem ideálisak számára, ezért nem ajánlott kizárólagos táplálékként. Ha a mókus megszokja az embert, akár kézből is etethetjük az állatkát.
