Miért jó, ha Zsuzsanna napján megszólal a pacsirta és csorog az eresz?
A pacsirta megszólal – közeleg a kikelet
A néphit szerint, ha Zsuzsanna napján magasan száll a pacsirta, hamarosan megérkezik a jó idő. Ha röptében még énekel is, akkor már biztosra vették: közel a szép kikelet. Ha viszont csak a háztetőig emelkedik, még hideg idő várható.
A régi gazdák nemcsak a madarat figyelték, hanem a levegő enyhülését, a fény erősödését és a talaj állapotát is. A pacsirta hangja a mező fölött a tavaszi munka közeledtét jelezte.
Ha csorog az eresz – jó termés ígérete
A délvidéken úgy tartották, hogy ha ezen a napon megcsordul az eresz, bőséges termés várható. Az olvadó hó és a nappali felmelegedés azt mutatta, hogy a talaj felső rétege már enged.
Az eresz csorgása nemcsak jelképes volt: a víz mozgása a tél végének egyik legbiztosabb jele. A föld lassan befogadja a nedvességet, és ezzel megindul a belső élet.
Előkészület a tavaszi munkákra
Szép idő esetén több vidéken már megkezdték a trágyahordást, átnézték az eszközöket, előkészítették a szántó-vető munkákat. A szőlőmetszésről is éltek regulák: egyes tájakon úgy tartották, csak Zsuzsanna után érdemes metszeni, hogy a rügyek ne fagyjanak el.
A kertben ilyenkor a hóvirág (Galanthus nivalis) tömegesen virágzik, a mogyoró (Corylus avellana) barkái szórják a pollent, a gyümölcsfák rügyei duzzadnak. A természet nem a naptárt figyeli, hanem a fényt és a hőmérsékletet – de a népi kalendárium pontosan tudta, mire kell figyelni.
Érvágó nap és nedvkeringés
A régi öregek Zsuzsanna napját jó érvágó napnak tartották. A holdjáráshoz és a test nedvkeringéséhez kötött hiedelmek szerint ilyenkor kedvezőbb volt a beavatkozás. A növények „nedveinek” megindulását is ehhez az időszakhoz kapcsolták – innen eredhet a metszéssel kapcsolatos óvatosság is.
Nem véletlen, hogy több szerzetesi közösség – ahol a kert a mindennapi élet része volt – szintén február végén kezdte meg a gyümölcsösök rendezését. A földdel való munka nemcsak megélhetés, hanem rendteremtés is volt: ahogy a testben megindul a keringés, úgy indul meg a nedv a fákban.
A Dunántúlon úgy tartották, hogy ha Zsuzsanna napján már dalol a pacsirta, „nem marad soká a hó a barázdában”. Az Alföld egyes vidékein pedig azt figyelték, mennyire puhult fel a föld a ház körül: ha a kapu előtt már sarasodott az út, ideje volt számba venni a vetőmagot. Ezek az apró megfigyelések mutatják, mennyire összefonódott a népi kalendárium a mindennapi gazdálkodással.
Február 19-e a hang és a mozgás napja a természetben: a pacsirta éneke, az olvadó víz csorgása, a madarak élénkülése mind azt jelzi, hogy a tél már nem tudja sokáig visszatartani a tavaszt.
