Február 15-e a néphagyományban varrástiltó nap. A háziasszonyok ezen a napon nem foghattak tűt a kezükbe, mert úgy tartották: „bevarrják a tyúkokat”, és azok egész évben nem tojnak majd rendesen. A hiedelem mögött a termékenység féltése állt – minden cselekedetnek következménye lehetett a gazdaság jövőjére nézve.
A tiltás nem pusztán babona volt, hanem a figyelem napja. A háztartás és az udvar rendjét ilyenkor inkább szemlélték, mint alakították. A tojás, a baromfi, az apró jószág a család ellátásának alapja volt, így minden, ami a termékenységet veszélyeztette, komoly jelentőséget kapott.
Munka a gyümölcsösben és a szőlőben
A doroszlóiak szerint ekkor már nekifogtak a gyümölcsfák nyesésének. A korai metszéstől jó termést reméltek, mert hitük szerint a még nyugalomban lévő fa jobban viseli a beavatkozást. A szőlőskertekben is megindult az élet: Dél-Magyarország enyhébb vidékein a férfiak már dolgoztak a tőkék között, tisztították a vesszőket, rendezték a sorokat.
Február közepe a kertben a szerkezetalakítás ideje. A lomb még hiányzik, a korona átlátható. Most látszik igazán, hol kell ritkítani, hol szükséges erősebb visszametszés.
Lupercalia – a tisztulás és termékenység ünnepe
Az ókori Rómában február 15-éhez kötődött a Lupercalia, más néven Februa ünnepe. Ez a megtisztulás, a termékenység és az újrakezdés rítusa volt. A tél végének tisztító gesztusai – a határok megerősítése, a nyájak védelme – a következő ciklus biztonságát szolgálták.
A kertben ennek mai megfelelője a rendrakás: az elszáradt részek eltávolítása, a beteg ágak levágása, a talaj felszínének fellazítása. A tisztítás nem rombolás, hanem előkészítés.
Mit üzen február 15. ma?
– A termékenység megóvása tudatos odafigyeléssel
– A korai metszés jelentősége
– A rendrakás mint a növekedés feltétele
– A gazdaság egészének szemlélete: udvar, gyümölcsös, szőlő egy rendszer
Február 15. arra emlékeztet, hogy a tavasz nemcsak virágzás, hanem felelős előkészítés is.
