Február 24-e a magyar népi kalendárium egyik legerősebb időjósló napja. Mátyás apostol ünnepe a tél és a tavasz határvonalán áll, és a néphagyomány szerint ezen a napon dől el, merre billen a mérleg.
„Mátyás jeget olvaszt, ha nem talál, csinál”
A legismertebb regula szerint, ha Mátyás éjszakáján fagy, még negyven fagyos éjszaka következik. Innen ered a „Jégtörő” jelző is. Úgy tartották, Mátyás jeget olvaszt – de ha nem talál, akkor csinál.
Ez a mondás egyszerre utal az időjárás kiszámíthatatlanságára és arra a tapasztalatra, hogy február végén még visszatérhet a kemény hideg. A nappalok már hosszabbak, de az éjszakai fagyok gyakoriak.
Vetés és termésjóslás
Ha havas az idő Mátyáskor, egyes vidékeken azt mondták: el kell vetni a búzát, árpát, zabot, hogy jó termés legyen. A háziasszonyok mákot, sárgarépát, petrezselymet, borsót vetettek, mert úgy hitték, az e napon vetett magvakat nem eszi meg a féreg.
A jó idő jó máktermést ígért, a szél viszont kevés tojást jósolt. Ha eső esett, attól tartottak, hogy jég veri majd el a termést, savanyú lesz a szőlő, aprók maradnak a tojások.
A regula mögött gyakorlati megfigyelés áll: február végén a talaj állapota döntő a korai vetések sikerében. A túl nedves, hideg földben a mag könnyen rothad, a korai meleg viszont gyors csírázást indíthat.
Hal, tojás, szerencse
A halászok a Mátyás napján fogott halat „Mátyás csukájának” nevezték, és egész éves szerencsét reméltek tőle. A víz felszínén ilyenkor már gyengülhetett a jég, ami valóban kedvezett a halmozgásnak.
Egyes vidékeken a Mátyás-napi libatojást megjelölték, vagy nem is költették ki, mert úgy tartották, hogy az e tojásból kikelt liba szerencsétlenséget hoz, esetleg gyenge lesz. A tojástermelés a fény hosszának növekedésével függ össze – február végén ez valóban változó lehetett.
Harmatszedés és bőségvarázslás
Ha nem esett hó vagy eső, Szeged környékén az asszonyok harmatot gyűjtöttek. A harmatos lepedőt a tehénre terítették, hogy jól tejeljen, és mindig tele legyen a sajtár – vagy a Dunántúlon mondott szóval: a zséter.
Ez a szokás a termékenység és a bőség mágikus biztosítását szolgálta. A nedvesség, a víz, a harmat a megújulás jelképe volt.
A tél fordulópontja
Mátyás napja a természetben is forduló. A talaj nappal már gyakrabban enged, a mogyoró (Corylus avellana) sokfelé pollent szór, a korai krókuszok enyhébb teleken megjelenhetnek. A vízfolyások jege gyengül, de a visszafagyás veszélye még fennáll.
Február 24-e tehát egyszerre remény és óvatosság. A népi bölcsesség szerint ezen a napon már látni lehet a tavasz irányát – de biztosra még semmit sem lehet venni.
