Május 14. a Kerti Kalendáriumban Bonifác napja, vagyis a fagyosszentek harmadik, záró alakjáé. Pongrác és Szervác után ő az utolsó hideg intés, az a nap, amikor a régi kertész még egyszer utoljára visszanézett az égre, mielőtt végképp rábízta volna a kényes palántákat, a zsenge vetést és a szőlő friss hajtásait a május további részére. Bonifác nem különbözik társaitól annyiban, hogy ne hozhatna hideget, de különös szerepe mégis van: ő zár le egy egész bizonytalan szakaszt.
A Kerti Kalendáriumban ezért május 14. egyszerre feszültséggel teli és megkönnyebbülést ígérő nap. A kertész már szeretne fellélegezni, de még nem teheti meg egészen. A fagyosszentek végéig minden mozdulatot áthat a kérdés: vajon most már tényleg szabad-e bízni a melegben?
Bonifác, a harmadik „ác”
A népi mondás szerint: „Sok bort hoz a három ác, ha felhőt egyiken se látsz.” Pongrác, Szervác és Bonifác együtt alkotják azt a május közepi hidegablakot, amelytől különösen a szőlősgazdák tartottak. Nem véletlen, hogy a három név ennyire összeforrt a paraszti emlékezetben. A tavasz ekkor már túl szép volt ahhoz, hogy a kárt könnyen elviseljék.
Bonifác napján tehát nem egy elszigetelt időjósló szentről van szó, hanem egy egész sor zárópontjáról. A Kerti Kalendáriumban ez fontos különbség. Mert május 14. nemcsak önmagát jelenti, hanem azt a kérdést is: vége van-e már a fagyosszentek próbájának?
A szőlő különös félelme
A szőlősgazdák számára ezek a napok különösen érzékenyek voltak. A friss hajtásokat, fiatal leveleket és zsenge fejlődést egyetlen erősebb lehűlés vagy talaj menti fagy is könnyen visszavethette. Zentán és környékén úgy tartották, hogy a három fagyosszent idején három napig nem szabad kapálni, mert nem terem a szőlő. Ebben egyszerre van jelen a gyakorlati óvatosság és a mágikus tisztelet.
A Kerti Kalendáriumban ez jól mutatja, milyen különleges növény a szőlő a népi képzeletben. Nemcsak termett, hanem figyelmet, féltést és külön naptári érzékenységet is kiváltott. A szőlő kára nem egyszerű veszteség volt, hanem az egész év ígéretének sérülése.
Vetés és palántázás: még mindig várni kell
A hagyomány szerint Bonifác napjáig érdemes kivárni a bab, az uborka vetésével és a paradicsom palántázásával. A régi kertész pontosan tudta, hogy a túl korai bátorság sokszor nem látványos pusztulással büntet, hanem csöndes visszaeséssel. A növény ugyan életben marad, de megtorpan, sárgul, lassabban erősödik, és egész nyáron viseli a rosszul időzített kiültetés nyomát.
A Kerti Kalendáriumban május 14. ezért a kivárás napja is. Nem a tétlenségé, hanem annak a bölcs visszafogottságnak, amely tudja: néha egy-két nap késlekedés bőségesebb nyarat jelenthet.
A hideg nem csak fagy formájában árt
A fagyosszentekhez kötött lehűlés sokszor nem is a látványos dérrel a legveszélyesebb, hanem azzal, hogy hirtelen visszafogja a kert lendületét. A kényes növények megsínylik a nyirkos, hűvös éjszakát, a hideg szél megfogja a zsenge hajtást, a virágzásban lévő gyümölcsfák pedig könnyebben sérülnek. A régi ember ezt pontosan ismerte, még ha más szavakkal is mondta ki.
A Kerti Kalendáriumban Bonifác arra emlékeztet, hogy a kert sikere sokszor nem a nagy munkákon, hanem a rossz pillanatok elkerülésén múlik.
Bonifác a régi Magyarországon
Bonifác nevét és ünnepét a régi Magyarországon nemcsak a fagyosszentek társaságában, hanem külön is számon tartották. Miséje több középkori misekönyvben is szerepelt, és a Bónis, Bóné, Bóna, Bonó családnevek is őrzik a név emlékét. Ez azt mutatja, hogy alakja nem pusztán időjárási névként élt a hagyományban, hanem valódi, ismert szentként is jelen volt.
A Kerti Kalendáriumban ez azért érdekes, mert a természethez kötött félelem gyakran mélyebben őrzi meg a neveket, mint a tiszta liturgikus emlékezet. Bonifácnál a kettő még együtt maradt.
Mit üzen május 14. a kertben?
Május 14. azt mondja: még egy pillanat türelem. Aki ezt a napot is kivárja, utána már könnyebben bízhat a május melegében. Jó ilyenkor még egyszer végignézni a kényes növényeket, figyelni a hajnalokat, és átgondolni, melyik palánta maradhat kinn biztosan, melyik vetés várhatott jól, és hol volt igaza a régi kertészi óvatosságnak.
Ez a nap a Kerti Kalendáriumban a megkönnyebbülés küszöbe. Még benne van a hideg emléke, de már ott áll mögötte a biztatóbb, szabadabb késő tavasz.
