Május 4. a Kerti Kalendáriumban a tűz, az óvatosság és a jól megválasztott pillanat napja. Szent Flórián ünnepéhez a magyar hagyományban nemcsak a tűzoltók és a tűzzel dolgozók védelme kapcsolódik, hanem számos olyan népi szokás is, amely a ház, az udvar és a gazdaság biztonságát próbálta megerősíteni. Ugyanakkor ez a nap a vetés rendjében is fontos jelzőpont lehetett: a hagyomány szerint ekkor kell kukoricát vetni, mert akkor bőtermő lesz, míg ha túl korán, már az előző napon a földbe kerül, abból inkább csak szár lesz, cső nem.
Ez a kettő elsőre talán távolinak tűnik egymástól, pedig a kert felől nézve nagyon is összetartoznak. Mind a tűzzel, mind a vetéssel kapcsolatban ugyanaz a régi tudás szólal meg: nem mindegy, mikor és hogyan nyúlunk ahhoz, amiből élet, termés vagy épp veszedelem lehet. Május 4. a jól időzített cselekvés napja.
Szent Flórián és a haragos tűz
Szent Flóriánt a tűz ellen oltalmazó szentként tisztelték, és ezzel a napja különösen érzékeny helyet kapott a paraszti évben. A tűz a ház körül egyszerre volt áldás és fenyegetés: nélküle nem volt főzés, sütés, meleg és munka, de ha elszabadult, pillanatok alatt odaveszhetett az egész porta.
A Kerti Kalendáriumban Flórián napja ezért nemcsak vallási emléknap, hanem nagyon is gyakorlati figyelmeztetés. Május elején a gazdaság már élénkebben működik, több a munka, több a száraz anyag, több a mozgás a ház és az udvar körül – a tűz erejét ilyenkor különösen komolyan kellett venni.
A muravidéki szokás: tüzet csak tisztán és később
A Muravidéken Flórián napján különös gondossággal bántak a tűzzel. Nem asszony, hanem férfi rakott tüzet, mielőtt begyújtott volna, megmosta a kezét, a vizet pedig szétpermetezte, hogy a tűz ezen a napon ne vehessen erőt, ne okozzon bajt. A tűzgyújtást sem lehetett túl korán elvégezni: csak délelőtt tíz óra után került rá sor, hogy a tűz „ki ne siessen a házból”.
Ez a kép nagyon szépen mutatja, hogyan gondolkodott a régi ember. A veszélyt nem pusztán félelemmel kezelte, hanem renddel, szokással, mozdulattal és mértékkel. A mai ember ezt talán szimbolikusnak látja, de a mögötte húzódó kertészeti-gazdasági tapasztalat ma is ismerős: vannak dolgok, amelyekkel nem szabad kapkodva bánni.
Kukoricát Flórián napján
A május 4-hez kapcsolt kukoricavetés hagyománya ugyanebből a rendérzékből nő ki. A mondás szerint ezen a napon kell vetni, mert akkor lesz jó termés, míg a túl korai vetés csak szárat nevel, de csövet nem. Ez a népi tudás nagyon pontosan érzi, hogy a melegigényes növényeknél a jó időzítés mindennél többet számít.
A Kerti Kalendáriumban ez fontos üzenet. A kert nem jutalmazza egyformán a türelmetlent és a figyelmeset. Aki siet, gyakran csak zöld tömeget kap. Aki kivárja a megfelelő időt, abból valóban termés lehet. Május 4. a régi ember számára nemcsak szentnap volt, hanem a vetés ritmusának egyik megbízható pontja is.
Új tűz, régi óvatosság
Egyes vidékeken Flórián napján inkább nem gyújtottak tüzet, nem sütöttek kenyeret, a kovácsok sem dolgoztak. Máshol éppen ellenkezőleg: ezen a napon gyújtottak új tüzet, ősi módon, például fa dörzsölésével. A kétféle szokás mögött ugyanaz a gondolat áll: a tűz erejét ilyenkor különös figyelemmel kellett kezelni.
A kert és a gazdaság felől nézve ez teljesen érthető. A tavasz már előrehaladt, az élet mindenütt erősen mozdult, és ezzel együtt a veszélyek is gyorsabban nőhettek. Flórián napja azt tanította, hogy a termékenység ideje mindig fegyelmet is kíván.
Mit üzen május 4. a kertben?
Május 4. a Kerti Kalendáriumban arra figyelmeztet, hogy a jó kertész nemcsak a növényeket ismeri, hanem az erőket is, amelyek körülveszik őket. Tudja, mikor kell vetni, mikor kell várni, mikor kell tüzet rakni, és mikor kell óvatosnak lenni. A kertben nemcsak a bőségnek, hanem a veszélynek is megvan a maga ideje.
Ez a nap egyszerre szól a termés reményéről és a mértéktartásról. A kukoricavetés és a tűz körüli szokások ugyanazt mondják más nyelven: ami erő, az csak akkor válik áldássá, ha jól bánunk vele.
