Május 1. a Kerti Kalendáriumban a kiteljesedő tavasz egyik legélőbb napja. Zöld ág, májusfa, madárhang, kirándulás, szerelem, közösségi ünnep és termésremény kapcsolódik hozzá, vagyis mindaz, amitől a természet már nemcsak éledezőnek, hanem elevennek és ünnepinek látszik. Ez a nap nem a félénk tavaszé, hanem azé az évszaké, amely már birtokba veszi a kertet, a határt, az udvart és az erdőszélt is.
A régi ember számára május elseje nemcsak szép nap volt, hanem jelentős fordulópont. A zöld lombokkal, bodzaággal díszített kapuk, kerítések és bejáratok mind azt üzenték: elérkezett a növekedés, a termékenység és a tavaszi erő ideje. A kert felől nézve ez nagyon is érthető. Május elejére már sok növény mozdul erőteljesebben, a virágzás szélesedik, a gyümölcsösökben és veteményesekben egyre látványosabb a munka eredménye, és a kert egyszerre lesz dúsabb, hangosabb és reménytelibb.
Májusfa és zöld ág: a tavasz látható jelei
A májusfaállítás a magyar hagyományban elsősorban udvarlási szokásként maradt meg az emlékezetben, de ennél több volt. Nemcsak a szeretett lány háza elé került fa, hanem közösségi helyek, kocsmák, középületek elé is állítottak májusfát. A zöld ág, a sudár fa, a feldíszített lomb mind a megújulás, a termékenység és a tavasz győzelmének jele volt.
A Kerti Kalendáriumban ez különösen szép motívum. Mert a májusfa nem egyszerű dísz, hanem azt mutatja meg, hogy az ember szeretné láthatóvá tenni a tavaszt. A kertben ugyanez történik másképp: nem feltétlenül állítunk fát, de észrevesszük, mennyire más már minden. A zöld nem csak megjelenik, hanem uralkodni kezd.
Gonoszjáró éj és termésremény
Május elsejéhez a néphit szerint különös, érzékeny éjszaka kapcsolódik. Az április 30-ról május 1-re virradó időt sokfelé gonoszjáró, boszorkányos, fordulóéjnek tartották. A Walpurgis-éj európai hagyományában is ez az egyik legfontosabb tavaszi határpillanat: a tél maradékának elűzése, a termékenység felszabadítása és a közösségi védelem ideje.
A magyar időjósló hagyományokban ez az éj a termés szempontjából is beszédes volt. Ha eső érkezett, abból bőséget reméltek. Ha fagy jött, az rossz előjelnek számított. Ez a gondolat ma is ismerős a kertben. Május elején a szezon már javában tart, de egyetlen rossz éjszaka még mindig sok mindent átrendezhet.
A nap, amelyből a jövőre következtettek
Május 1. rámutatónap is volt: az öregek úgy tartották, hogy a nap időjárása valamit megmutat a jövő tél természetéből. Ez a népi előreolvasás ugyanúgy a természet figyeléséből fakadt, mint a többi kalendáriumi időjóslás. A kertész sosem csak a mai napot nézte, hanem azt is, milyen mintát mutat az év.
A Kerti Kalendáriumban ez a nap ezért egyszerre ünnepi és megfigyelő. Nemcsak örülni kell a zöldnek, hanem észrevenni azt is, hogyan viselkedik az ég, a szél, a nedvesség és az éjszakai hideg.
Majális: amikor a kert és az erdő is ünneplőbe öltözik
Május elsejéhez régóta közös kirándulások, erdei étkezések, népünnepélyek és majálisok kapcsolódnak. A tavasz ekkor nemcsak a ház körüli kertben volt jelen, hanem a közös kint lét örömében is. A magunkkal vitt étel, az erdei tisztás, a zöld ágak, a sokadalom és a vidámság mind ugyanahhoz a tapasztalathoz tartoztak: most már jó kinn lenni a természetben.
A kert felől nézve ez a nap azt is üzeni, hogy a tavasz nem csupán munka. A virágzás, a lombosodás, a friss levegő és a természet közelsége önmagában is ünnep. Aki csak a feladatot látja a kertben, az május 1-jén valami fontosról marad le.
Mit üzen május 1. a kertben?
Ez a nap a Kerti Kalendáriumban a tavasz nyílt vállalása. Jó ilyenkor körbenézni a kertben, és nemcsak azt számba venni, mi a következő teendő, hanem azt is, mennyire megérkezett már az év. Hol sűrűsödik a zöld? Hol nyílik már bővebben a virág? Melyik bokor, fa, ágyás mutatja legszebben, hogy a tavasz már nem ígéret, hanem valóság?
Május 1. azt mondja: a kert nemcsak eltart, hanem ünnepelni is tud. És ezt az ünnepet néha nekünk is észre kell vennünk.
