Május 2. a Kerti Kalendáriumban azok közé a napok közé tartozik, amelyek első hallásra játékosnak, sőt kissé babonásnak tűnnek, valójában azonban sokat elárulnak a régi kertészi gondolkodásról. A hagyomány szerint ezen a napon kell vetni az uborkát, mert akkor biztosan jó termést hoz. A vetéshez azonban különös szabályok is kapcsolódtak: nem volt jó közben beszélgetni, nem illett megköszönni a kapott magot, és ha valaki rákérdezett, mit vetnek, arra is csak tréfás-varázsló formulával volt szabad felelni.
A mai ember számára ez talán mosolyogtató, de a Kerti Kalendáriumban nagyon is komoly jelentése van. Az efféle hiedelmek mögött ott húzódik a kertészkedés egyik legősibb tapasztalata: a terméshez nemcsak jó mag, jó föld és jó idő kell, hanem megfelelő pillanat is. A vetés ideje mindig több volt puszta technikai döntésnél. Ritmusérzék, figyelem és bizalom is kellett hozzá.
Uborkát csak csendben
A május 2-i uborkavetés hagyománya különösen szépen őrzi ezt a régi szemléletet. A csendben vetés gondolata elsőre mágikus előírásnak látszik, de mélyén van valami nagyon is ismerős. A vetés pillanata koncentrációt igényelt. Nem csak azért, mert a munkát pontosan kellett elvégezni, hanem mert ilyenkor a gazda valójában egy egész nyár sorsát tette a földbe.
A beszéd tilalma ezért nem feltétlenül puszta babona. Azt a régi meggyőződést is hordozza, hogy ami fontos, azt nem szabad elkapkodni, elszórni vagy fölösleges szóval széthinteni. Az uborka vetése érzékeny munka volt, és a hozzá kötött csönd valójában tiszteletet is jelentett.
A meg nem köszönt mag titka
Ugyanilyen különös, mégis beszédes hagyomány, hogy a kapott uborkamagot nem volt szabad megköszönni, mert akkor nem kelt volna ki. Ez a gondolat a magyar népi mágikus logika világába tartozik, ahol a túl korán kimondott hála, öröm vagy bizonyosság néha éppen a kívánt eredményt veszélyeztette.
A kertben ez a mai ember számára is érthető érzés. A túl korai bizakodásnak mindig van egy kis kockázata. A mag még csak lehetőség. A termés még nincs sehol. A régi ember ezt sajátos nyelven mondta ki: ne köszönd meg előre, ami még csak a föld alatt készülődik.
Az uborka és a jó időzítés
Május eleje az uborka számára kertészeti szempontból is találó időszak. Ez a növény melegigényes, érzékeny a hideg talajra és a visszahűlésre, ezért a régi vetési hagyomány egyáltalán nem légből kapott. Az a közösség, amelyik hosszú időn át figyelte a talaj, az éjszakák és a májusi meleg ritmusát, pontosan tudta, hogy az uborkát nem lehet akárhogyan és akármikor földbe tenni.
A Kerti Kalendáriumban ez különösen fontos. Nem arról van szó, hogy május 2. volna az egyetlen lehetséges nap, hanem arról, hogy ez a hagyomány egy jól eltalált kertészi tapasztalatot őriz: a melegkedvelő növényeknél a türelem maga is termésbiztosító erő.
Alma, jég és a játékos figyelmeztetés
A május 2-hoz kapcsolódó másik tanács szerint almával sem volt jó labdázni ezen a napon, mert akkor olyan nagy jég esik majd, mint az alma. Ez a kép jól mutatja, hogyan dolgozott a népi képzelet. A természeti csapásoktól való félelem nem száraz figyelmeztetésként jelent meg, hanem eleven, könnyen megjegyezhető képekben.
A jégverés a kert és a szántóföld egyik legrettegettebb csapása volt. Nem csoda, hogy már a játékot is igyekeztek valamiképp összekapcsolni a megelőzés vágyával. A régi ember így tanított: képpel, mondással, ráolvasásszerű szabállyal.
A jó uborkaterméshez nemcsak mag kell
A mai kertész már más nyelven beszél, de ugyanazzal a reménnyel nézi a vetést. Tudja, hogy az uborkához meleg kell, nedvesség, jó talaj és az is, hogy a virágok körül legyen élet. A kertben a termés nemcsak a vetésen múlik, hanem azon is, mennyire élő körülötte a világ. Van-e elég rovarjárás, van-e elég figyelem, van-e elég folytonosság a gondozásban?
A Kerti Kalendáriumban május 2. ezért egyszerre őrzi a mágikus és a gyakorlati tudást. A csend, a tilalom, a furcsa válaszformula mind azt a régi tapasztalatot hordozza, hogy a vetésnek súlya van. És ami súlyos, azt nem kezeljük félvállról.
Mit üzen május 2. a kertben?
Ez a nap azt mondja: nemcsak az számít, mit vetünk, hanem az is, hogyan. Milyen figyelemmel, milyen türelemmel, milyen ráhangoltsággal tesszük bele a földbe azt, amit majd nyáron enni szeretnénk. A kertészkedés nem csupán feladatok sora, hanem kapcsolódás is: évszakhoz, földhöz, időhöz és azokhoz a régi mozdulatokhoz, amelyekből sok mai tudás is kinőtt.
Május 2. a Kerti Kalendáriumban a halk vetés napja. Amikor a kertész tudja: a legfontosabb dolgok néha csöndben kezdődnek.
