Május 30-a nemcsak a tavasz utolsó napjai közé tartozik, hanem a székelyek legendás hősének, Csaba királyfinak az ünnepe is.
A mondák szerint Csaba királyfi Attila hun király fia volt, aki a Balkánról vezette vissza háromezres népét a Kárpát-medencébe, hogy megalapozza a székelység jelenlétét és örökségét. A székely nép eredettörténete mélyen gyökerezik ebben a hősi elbeszélésben, és az emléke máig él a népi hagyományokban, legendákban és a tájhoz fűződő kapcsolatokban.
Csaba királyfi és a gyógyító növény
A csabaíre vérfű (Sanguisorba minor) nevű gyógynövény szintén ehhez a hősi történethez kapcsolódik. A legenda szerint Csaba királyfi egy ütközet során megsebesült, és e növény segítségével állította el a vérzést. Innen ered a növény magyar neve is: csabaíre vérfű – azaz Csaba gyógyírja.
A csabaíre vérfű hazánkban szikla- és száraz gyepekben viszonylag gyakran előfordul. Különösen kedveli a napsütötte, mészköves vagy dolomitos területeket. Apró, vöröses virágai, dúsan szeldelt levelei és jellegzetes, gömbös virágzata könnyen felismerhetővé teszik.
Természetes sebgyógyító szer
A csabaíre vérfűnek jelentős vérzéscsillapító hatást tulajdonítottak nemcsak a magyar, hanem a germán és szláv néphagyományok is. A növény leveléből készült főzetet külsőleg sebekre tették, belsőleg pedig gyomor- és bélvérzések csillapítására alkalmazták. Egykor a pásztorok és katonák nélkülözhetetlen gyógynövényként tartották számon.
A csabaíre vérfű még ma is ismert a gyógynövényeket gyűjtők és kedvelők körében. Magas cseranyagtartalma miatt összehúzó, fertőtlenítő hatású, és ma is alkalmazzák toroköblítőként, enyhe hasmenésre vagy aranyeres panaszokra.
A növény, amely összeköt múltat és jelent
Ez az apró, szerény megjelenésű növény nemcsak gyógyhatásai, hanem történelmi-szimbolikus jelentősége miatt is különleges. Csaba királyfi legendájával együtt azt az ősi szemléletet is tükrözi, amely szerint a természetben mindenre van megoldás – csak tudni kell felismerni és jól használni.
Május 30-án tehát érdemes megemlékezni nemcsak egy hősről, hanem arról is, milyen sokat tanulhatunk még mindig a régi népi tudásból és a természet gyógyító erejéből.
