Május 6. a Kerti Kalendáriumban egyszerre vetőnap, közösségi emléknap és tavaszköszöntő határpillanat. A magyar hagyomány Babvető János napjaként tartja számon, mert úgy vélték, ekkor kell a hüvelyeseket, különösen a babot földbe tenni, hiszen ilyenkorra már nagyobb reménnyel bízhattak abban, hogy a vetés nem fagy ki. Aki túl korán kapkodott, könnyen csak erős szárat, de gyenge termést remélhetett.
Ez a gondolat a kertben ma is érvényes. A jó vetéshez nemcsak jó mag kell, hanem jól eltalált pillanat is. Május eleje már közelebb visz a melegebb, biztosabb szezonhoz, de még mindig épp annyira a türelem ideje, hogy a régi ember külön napot adott neki.
Babvető János: amikor a föld már majdnem ígéretet tesz
A „János” elnevezés hátterében a régi egyházi naptár áll: május 6-a korábban Szent János a latin kapu előtt ünnepéhez kapcsolódott, és a népi emlékezet ebből a János-névből formálta meg a maga kertészeti dátumjelzőjét. Így lett a napból Babvető János, vagyis olyan János-nap, amelyet már nem annyira a szent legendája, hanem a vetés rendje tett emlékezetessé.
A hüvelyesek vetésének ideje mindig kényes kérdés volt. Ha túl korán kerültek a földbe, a hideg visszafoghatta vagy tönkre is tehette őket; ha túl későn, már a nyári ritmusból veszítettek. A Babvető János-nap éppen ezt a régi kertészeti tapasztalatot őrzi meg. Nem mechanikus szabályt ad, hanem ritmusérzéket.
A Kerti Kalendáriumban ez különösen fontos. Mert a kert nem azt jutalmazza, aki a leggyorsabb, hanem azt, aki érzi, mikor van itt az idő. Május 6. a figyelmes vetés napja: annak felismerése, hogy a termés sokszor nem a több munkán, hanem a jobb időzítésen múlik.
A bab mint növény és mint babonás növény
A magyar népi hagyományban a bab nemcsak étel volt, hanem különös erejű növény is. Gyógyításhoz, rontáshoz, áthárításhoz és mágikus védekezéshez egyaránt kapcsolódott. Ez elsőre talán messze visz a veteményestől, pedig valójában ugyanoda vezet vissza: a régi ember nagyon komolyan vette mindazt, ami a földből nőtt.
A bab ilyen értelemben nem hétköznapi növény volt, hanem erőt hordozó mag. A vetése, a kezelése, sőt még a róla való beszéd is körültekintést igényelt. A Kerti Kalendáriumban ez azért szép, mert emlékeztet rá: a növényekhez régen nemcsak gazdasági, hanem képzeleti, lelki és közösségi viszony is fűződött.
A jászok napja: föld, szabadság, közösségi emlékezet
Május 6. a jászok napja is, és ez a magyar részben különösen szépen kapcsolódik a földhöz. A jászkun redemptio emléke azt őrzi, hogy a szabadság és az önrendelkezés a földdel való kapcsolaton keresztül is értelmet nyert. Nem pusztán történeti eseményről van szó, hanem arról a mélyebb tapasztalatról, hogy a közösség és a föld sorsa összetartozik.
A Kerti Kalendáriumban ez azért fontos, mert a vetés sosem csak egyéni ügy volt. A föld művelése mögött mindig ott állt a falu, a közösség, a közösen örökölt és közösen féltett rend. Május 6. így nemcsak a bab vetésének napja, hanem annak a belátásnak is, hogy a termés és a szabadság egyaránt gondoskodást kíván.
Május 6. mint tavaszi Szent György-nap keleten
Ehhez a naphoz a keleti keresztény hagyományban Szent György ünnepe is kapcsolódik. A szerb, bolgár, orosz és balkáni ortodox világban május 6. a tavasz egyik legfontosabb köszöntőnapja lehet, amikor virágokkal, virágzó ágakkal, vízzel, mosdással és zöld díszekkel ünneplik az évszak megérkezését. A roma hagyományban Ederlezi néven szintén a tavaszhoz, a megújuláshoz és az otthon feldíszítéséhez kötődik.
A Kerti Kalendáriumban ez különösen izgalmas párhuzam. Míg a magyar népi emlékezet ezen a napon inkább a babvetés és a jól időzített munka felől beszél, a keleti hagyomány ugyanennek a napnak a zöld, virágos, ünnepi és megtisztuló arcát emeli ki. Kétféle nyelv, de ugyanaz a tavaszi érzés: az év már megérkezett, és most már láthatóan, ünnepelhetően él.
Egy mai gondolat: felelős állattartás és felelős kert
Május 6-ához ma a felelős állattartás napja is társulhat, és ez a kert felől nézve sem idegen. A régi porta sosem csak növényekből állt. Állat, udvar, veteményes, gyümölcsös, víz, árnyék, takarmány és hulladék ugyanannak az életnek a részei voltak. A jó gazda nemcsak a vetést ismerte, hanem a rábízott élőlények ritmusát is.
A Kerti Kalendáriumban ez mai üzenetként azt mondja: a kert akkor igazán jó, ha nemcsak terem, hanem felelősen illeszkedik az élővilág nagyobb rendjébe.
Mit üzen május 6. a kertben?
Május 6. arra emlékeztet, hogy a tavasz egyszerre munka és ünnep. Van benne pontos vetési tudás, babonás tisztelet a mag iránt, közösségi emlékezet a földről, és zöld ágas, virágos öröm a megérkezett évszak fölött. A kertésznek ezen a napon jó figyelni arra, mikor mit kell földbe tenni, de arra is, hogyan kapcsolódik a saját kis kertje egy nagyobb hagyományhoz.
Ez a nap azt mondja: a föld nemcsak termést ad, hanem emlékezetet is. És aki jól vet, az valamiképp mindig a régebbi kezekhez is kapcsolódik.
