A pozsgások gondozását sokan kihívásként élik meg. És valóban bonyolult lehet a feladat, ha nem vagyunk tisztában e pompás növény igényeivel, már ami a talajtípust, a fényviszonyokat, illetve az öntözést illeti.
A pozsgásokhoz fűzött reményeink azonban beválhatnak, ehhez mindössze annyit kell tennünk, hogy felvértezzük magunkat a túlélésükhöz szükséges alapvető ismeretekkel. Lássuk, mi mindent tehetünk azért, hogy a gondjainkba vett pozsgások a lehető legtovább éljenek és viruljanak!
A pozsgások a legnépszerűbb szobanövények közé tartoznak. Sokan a szinte kiirthatatlan fajták közé sorolják. Még többen vannak azonban azok, akik a vásárlást követő pár röpke hét elteltével azt tapasztalják, hogy a növény megcsúnyult, igen sokat vesztett eredeti fényéből. Ennek oka pedig néhány gyakori hiba, amelyet szerencsére könnyen orvosolhatunk. Ha mindent jól csinálunk, végeredményben a legszebb, legegészségesebb szobanövényeink között tarthatjuk számon a pozsgásokat, amelyekben még hosszú-hosszú évekig gyönyörködhetünk.
1. Nem a megfelelő pozsgás
Bár a legtöbb pozsgás zárt térben is szépen eléldegél, sok fajta egész egyszerűen nem szobanövénynek való. A lakásba szánt pozsgás tűrje jól a gyengébb fényviszonyokat, és a legjobb esetben legyen lassú növekedésű. A szobanövényként legkönnyebben tartható fajták közé tartoznak a következők: pompás szemölcsliliom (Haworthia fasciata), szobai szanszeviéria vagy anyósnyelv (Sansevieria trifasciata), illetve pozsgafa vagy majomfa (Crassula ovata). Sokféle kaktusz szintén jól tolerálja a négy fal közötti életet, mint például a szemölcskaktusz (Mammillaria gracilis).
Gyakran előfordul, hogy a kertbe kiültetett, élénk színű pozsgáskompozíciót alkotó növények a lakásban megnyúlnak, alakjukat vesztik. Ha tehát ilyen növényegyüttest vásárolunk készen, számoljunk ezzel a lehetőséggel is. Igaz, még így is tovább húzzák a lakásban, mint egy csokor vágott virág.
2. Vízelvezető nyílás hiánya
Hacsak nem rendkívüli módon kiváló a memóriánk azzal kapcsolatban, milyen gyakran és pontosan mennyi vízzel öntöztük a pozsgásunkat, mindenképpen legyen vízelvezető nyílás a cserép alján. A pozsgások gyökere ugyanis gyorsan rothadásnak indul, ha hosszabb ideig pangó vízben kénytelen állni. Igaz, hogy a boltokban kapható legtöbb virágcserép alján van nyílás, de sok alján nincsen. Kerüljük tehát ezek használatát, vagy ha szükséges, fúrjunk vízelvezető lyukat a cserép aljába.
3. Nem megfelelő ültetőközeg
Amint azt már említettük, a pozsgások jó eséllyel rothadásnak indulnak és végül elpusztulnak, ha hosszú ideig vizenyős talajban kell állniuk. Sokszor előfordul, hogy az üzletben vásárolt pozsgást olyan tápdús földbe ültetve kapjuk meg, amely megtartja a vizet és ezért hosszabb ideig nyirkos marad. Ahelyett tehát, hogy ebben a földben tartanánk tartósabban az új pozsgásunkat, egyúttal vásároljunk kifejezetten kaktuszoknak való ültetőkeveréket is.
Szintén kiváló a célra a diatomaföld vagy kovaföld, ha lakásban szeretnénk pozsgásokat nevelni. Keverjük össze általános virágfölddel, de magában is felhasználhatjuk. A diatomaföld elnyeli a vizet, de gyorsan ki is szárad, ez pedig tökéletes összhangban van a pozsgások igényeivel. Ha tehát hajlamosak vagyunk arra, hogy túlöntözzük a növényeinket, a diatomaföld hathatós megoldást jelenthet a problémára.
4. Fényhiány
A legtöbb pozsgás imádja a napsütést. A napfény ahhoz is szükséges, hogy meg tudják tartani szép színüket és alakjukat. A legjobb tehát, ha délre néző ablakba állítjuk a pozsgás növényeink cserepét, ahol a nap legnagyobb részében elegendő fény fogja érni azokat. De még így is előfordulhat – például a fáskövirózsával (Echeverias) – hogy bizonyos mértékben megnyúlik, mivel gyors növekedésű, rendkívül fénykedvelő fajtáról van szó. Ha azonban olyan fajtákat választunk, mint például a szemölcsliliom (Haworthia), a gasztéria vagy daráslevél (Gasteria) vagy a szanszeviéria (Sansevieria), ilyen problémával nemigen kell számolnunk.
5. Túlaggódás
Bár a pozsgások sem tudnak víz nélkül élni, kifejezetten jól viselik, ha pár napig vagy akár 1-2 hétig nem jutnak öntözővízhez. A vízhiánynál jóval nagyobb ellenségük ugyanis a túlöntözés, amely gyakorlatilag a leggyorsabb módja egy pozsgás kiirtásának. Ha teljesen kezdők vagyunk, tanácsos olcsóbb pozsgást választanunk, amelyen teljes nyugalommal begyakorolhatjuk a pozsgások tartásának csínját-bínját. Bátran próbálkozzunk, találjuk meg a számunkra legmegfelelőbb fajtát. Ha a kelleténél többet foglalkozunk a növénnyel, végül azon kapjuk magunkat, hogy a túl gyakori öntözéssel máris halálra ítéltük. Még mindig sokkal könnyebb egy olyan pozsgást újjáélesztenünk, amely a túl kevés víz miatt került krízishelyzetbe.
Nem nehéz tehát életben tartanunk a pozsgás növényeinket, ha megfogadjuk a fenti tanácsokat. Tanuljunk, kísérletezzünk bátran, hogy végül a pozsgások igazi szakértőjévé váljunk!
