Az már biztos, hogy egyiken sem mernénk átvágni!
Az evolúció során a különböző növények mindenféle, pokolian rafinált védekező mechanizmust kifejlesztettek maguknak. Mindezek közül is az egyik legősibb – és minden bizonnyal leghatásosabb – fegyver a tövis és a tüske. A szúrós növényeket bár kissé körülményes karbantartani és metszeni, de ha az otthonunk biztonsága a tét, a tűszúrásos sebek e mesterei minden mást felülmúlóan teljesítenek a telekhatár vagy az alacsonyan elhelyezkedő ablakok védelme érdekében.
Ráadásul a legtöbb ilyen növény egy igen okos kis trükkel teszi magát szerethetővé a kertészek számára: minden tavasszal messziről illatozó csodás virágokat hoznak, őszre pedig nem kevésbé színes, mutatós bogyókat érlelnek. A szúrós cserjékből rendszeres metszéssel áthatolhatatlan sövényfalat nevelhetünk. Segítségükkel az otthonunk valódi védett övezet lesz.
Gyermekek és kisállatok esetén elképzelhető, hogy nem ez a számunkra ideális megoldás. Egyéb esetben viszont az élő zöld fal sokkal elegánsabb, mint a környezetet elcsúfító rideg drótkerítés.
Akác
A szívós, igénytelen akác gyakorlatilag bármilyen talajon megél. Szúrós ágaival bünteti a gyanútlan betolakodókat. Ívesen behajló tüskéi könnyen beakadnak ruhába, bőrbe, és nem is akarják azt elengedni. Érdemes tudni, hogy léteznek kevésbé szúrós fajtái is.
Szeder
A rózsafélék családjába tartozó szeder virágai bár nem látványosak, vesszői igencsak szúrósak. Rendkívül gyorsan nő, ennek köszönhetően rövid idő alatt akár másfél méter magas sűrű, áthatolhatatlan bokorrá fejlődik. Hogy milyen hosszan hagyjuk meg a telekhatáron, csak rajtunk múlik. Erőteljes növekedési habitusa miatt nem hanyagolhatjuk el a rendszeres metszését. De legalább jutalmul a cserje finom, egészséges termésével ajándékoz meg bennünket.
Murvafürt
A csodatölcsérfélék családjába tartozó murvafürt akár 4–5 méter magasra is felkapaszkodó, fásuló szárú kúszónövény. Tüskés ágai segítik abban, hogy a támrendszerén fel tudjon futni. Amit a növényen első látásra a virágainak hiszünk, azok valójában nagy, színes, papírszerű fellevelek, amelyek körülveszik az apró, valódi tölcséres virágokat. Nem csupán tüskéi miatt veszélyes: mindenképpen kerüljük el, hogy a növény nedve a bőrünkre kerüljön.
Tűztövis
A tűztövis szintén a rózsafélék családjába tartozik. Képes bármivel, még a metszőollóval is felvenni a harcot. Az ágain sűrűn álló tűhegyes tüskékkel felfegyverkezve várja a meggondolatlan támadókat. A végső csapást 10 cm hosszú, szintén tüskés hajtáscsúcsaival méri. Nem viccből kapta tehát a tűztövis nevet.
Az erősen tövises díszcserje akár 3 méter magasra és ugyanilyen szélesre is megnő. Télálló, jól viseli a viszontagságokat, gyorsan terjed. Készen kell tehát állnunk arra, hogy a kertünk többi részéből visszaverjük a tüskés szörnyet.
Tövises lepényfa, gledícsia
Biztosak lehetünk benne, hogy ezt a fát senkinek sem támad kedve megmászni. Fajtától függően 25-30 méter magasra is nőhet. Durva kérgét akár 15 cm hosszú, tőr alakú tüskék "díszítik". Botanikusok úgy vélik, az Észak-Amerikából származó termetes fa évezredekkel ezelőtt az óriás lajhár és a rövidfejű medve elleni védekezésül fejlesztette ki félelmetes fegyverét. Bár az említett állatfajok már régen kihaltak, a fa megőrizte félelmetes tüskéit.
Közönséges mahónia
Ne hagyjuk, hogy a borbolyafélék családjába tartozó mahónia üde, fényes örökzöld levelei rászedjenek bennünket. A bőrnemű levelek ugyanis tüskésen fogasak, amelyek könnyen beakadnak a ruházatba, de még a bőrbe is behatolnak. A cserje sűrű lombozatot fejleszt, amelyből pompás sövényt nevelhetünk. Virágai aranysárgák, gömbölyded, kékesfehér bogyótermése nem mérgező.
Rózsa
Nincsen rózsa tövis nélkül – tartja a mondás. A nem nemesített, botanikai fajok hajtásai valóban meglehetősen tüskések. A pompás virágai miatt közkedvelt rózsa tartását szúrós természete nehezíti meg. Az első adandó alkalommal a vérünket ontó kúszórózsát futtathatjuk támrendszerre, kerítésre, eléje pedig ültessünk kerti vagy virágágyi rózsát, lehetőleg a ház napos oldalán.
