Bár nem ehető, mégis érdemes összegyűjtenünk pár termést.
A legtöbben bizonyára láttak már narancsepret, még ha a nevét nem is tudták megmondani. Egy Észak-Amerikából származó, tövises ágú, lombhullató cserje vagy fa különös, rücskös héjú, teniszlabda méretű terméséről van szó. Ha máshol nem, országutak mentén, a földre lepotyogva már találkozhattunk velük.
De mit érdemes tudnunk a növényről? Következzen 9 pontban összefoglalva!
1. Annak ellenére, hogy a termés illata erősen a narancséra emlékeztet, nem citrusféléről van szó. A növény valójában az eperfafélék családjába tartozik, azaz az eperfa rokona. Ha közelebbről szemügyre vesszük, a termés valóban emlékeztet kissé egy óriási, zöld eperszemre.
2. A narancseper fája ellenáll a rothadásnak. Ezért ideális többek között kerítésoszlopnak.
3. A narancseperfa gyorsan nő, évente akár 1-2 métert. Átlagos magassága 9-10 méter, de egyes egyedek magassága ennek a dupláját is elérheti.
4. A szögesdrót feltalálása előtt (a fennmaradt feljegyzések szerint az elsőt 1874-ben készítették el) gyakran neveltek sűrű sorokban ültetett narancseperfákból magas, áthatolhatatlan sövényt.
Régen az USA nagy kiterjedésű sík prérijein szélfogónak ültették, hogy mérsékeljék velük a szél eróziós hatását.
Méretes tövisei miatt szívesen kerítették körbe velük például a szarvasmarha-legelőket. A tövisek egyébként annyira erősek, hogy még egy traktor gumiabroncsát is képesek átdöfni.
5. Ismeretes, hogy csak egyetlen állatfaj fogyasztja a narancseper termését rendszeresen, ami nem más, mint a mókus.
A mókus sem az ehetetlen gyümölcshúst fogyasztja, hanem a termés belsejében megbújó, mindegy 200, napraforgómag nagyságú magot. Kutatások szerint a 4 millió évvel ezelőtt megjelent és 10 ezer évvel ezelőtt kihalt ormányos masztodonok is szívesen fogyasztották a gyümölcsöt, elősegítve ezzel a növény nagy területen való elterjedését.
6. Sokan úgy tartják, hogy a narancseper elriasztja a rovarkártevőket. Az USA-ban sokan helyeznek el pár szem gyümölcsöt az alagsorban vagy az ablakpárkányra azért, hogy távol tartsák velük a pókokat, tücsköket, csótányokat. Egy friss tanulmány kimutatta, hogy a pókokkal kapcsolatos feltevés téves.
Egy másik kutatás szerint a gyümölcs olyan kémiai vegyületet tartalmaz, amely taszítja a csótányokat. A teljes gyümölcs maga azonban nem elégséges ahhoz, hogy a csótányokkal szemben ugyanezt a hatást kifejtse.
7. A narancseper kétlaki növény, amit azt jelenti, hogy egy-egy egyeden vagy csak hím-, vagy csak női ivarú virágok fejlődnek. A női ivarú egyedek csak 12-15 éves korban kezdenek teremni.
Mind a hím-, mind a női ivarú egyedek ágai tövisesek, bár létezik olyan díszkerti hímivarú fajta, amely tövis nélküli.
8. A narancseper fája az egyik legkeményebb fafajta, még a tölgynél is keményebb, ugyanakkor még mindig elég hajlékony. Nem véletlen ezért, hogy fájából előszeretettel készítettek az észak-amerikai őslakosok íjakat. Tartóssága hajóorrok és egyéb időtálló eszközök kifaragására is alkalmassá tette.
A fa évtizedekig ellenáll továbbá a termeszeknek és a különböző rovaroknak.
9. A gyümölcs ideális lakásdísznek, például szárazvirág-dekorációkban sokféleképpen – egészben vagy felvágva – felhasználhatjuk. Ha száraz dekorációt szeretnénk a termésből készíteni, vágjuk fel cikkelyekre, majd a cikkelyeket helyezzük egy sütőpapírral kibélelt sütőlapra (vigyázzunk, a termés fehér, tejszerű nedve meglehetősen ragacsos). Sütőbe téve a legalacsonyabb fokozaton szárítsuk ki.
