Avagy mindent a vadcitromról.
Amennyiben olyan sűrű sövényt szeretnénk, amin szinte lehetetlen áthatolni, a vadcitrom ideális választás lehet. Biztos, ami biztos, még tövisekkel is ijesztget, ha valaki mégis megkísérelne keresztülvágni rajta.
A japán citrom, ami kínai
A vadcitrom vagy télálló citrom (Poncirus trifoliata) a rutafélék családjának tagja, a citrusok közeli rokona. Japán citromnak is mondják, pedig valójában Észak-Kínából származik. Az akár 3-4 méter magasra megnövő, lombhullató cserje télálló, tűri a fagyot és a havat is.
Sűrűn elágazó, merev, olajzöld ágait 3-5 cm hosszú tövisek borítják. Összetett levele három részből áll, és a citrusokéhoz hasonlóan, fűszeres illatot áraszt, ha megdörzsöljük. Fehér virágai a tavasz második felében tömegesen nyílnak a még levéltelen ágakon. Éretten sárga, pingponglabda nagyságú gyümölcsei kesernyések, kevés levet és sok magot tartalmaznak. A termések ugyan ehetőek, de nem valami ízletesek, ugyanakkor birssel, naranccsal finom lekvár készthető belőlük. Érdemes teába is facsarni őket, mivel C-vitamin tatalmuk is magas. Jó tudni, hogy ha fogyasztás előtt két hétig utóérleljük őket, akkor lédúsabbak is lesznek. Citrustermesztő országokban a citrusok törpésítő alanyának is használják a vadcitromot.
Egy kis gyomlálással karbantartható
A vadcitrom nem különösebben igényes a körülményekre. Tápanyagban gazdag, közepesen kötött, jó vízáteresztő képességű talajban nevelhető, kedveli a napsütést és a meleget, ezért napos, esetleg félárnyékos helyre ültessük.
Vízigénye közepes, de könnyen átvészeli a rövidebb aszályos időszakokat is. Hosszú tüskéi miatt gondozása körültekintést igényel. Betegségek és kártevők szerencsére ritkán támadják meg. Ha gyommentesen tartjuk, illetve szárazság esetén bőségesen öntözzük, nagyon látványos növekedést tapasztalhatunk. Figyeljünk arra, hogy a gyökérközeli talajművelést nem szereti, ezért kapálás helyett inkább kézzel, kaszálással, ollóval távolítsuk el a gyomokat a fiatal növény töve körül, vagy a tő körül mulcsozzunk.
Rendkívül fagyálló, állítólag még a -30 fokos hideget is túléli. A tápoldatozást, öntözést bő terméssel hálálja meg. A metszést, alakítást is jól viseli. A kétéves növények - takarással – már kiültethető a szabadba, dézsában is termeszthető. 7-8 éves korban fordul termőre. Sajnos, rövid életű, 20-25 éves korában lassan tönkremegy.
Szaporítani magvetéssel vagy félfás dugvánnyal tudjuk a nyár folyamán. Magjai a tárolás során hamar elveszítik csíraképességüket, ezért minél hamarabb vessük azokat el.
