Az aromás terméshéjat megszárítva fűszerként használhatjuk.
A szecsuáni bors (Zanthoxylum simulans) vagy kínai tüskéssárgafa Kína, Korea, Japán és Tajvan erdeiből származó, lombhullató cserje vagy fácska. Valójában nem a borsfélék, hanem a rutafélék családjába tartozik. Létezik egy szintén ezen a néven emlegetett rokonfaja, a Z. pieritum, amit inkább japán borsnak nevezhetünk. Észak-Amerikában is megtalálható egy változata, igaz, az ázsiai rokonokkal ellentétben az amerikai borsnak nincs íze.
Mind a kérge, mind levele és a maghéja is illatos ennek a fűszernövénynek. A növény 2-7 méter magasra nő, ágai és levelei tüskések, akár 15 cm hosszú, aromásan illatozó szárnyalt, páfrányszerű levelekkel rendelkezik. A levelek illata mentára vagy citromra emlékeztet. Ősszel a lombja sárgára színeződik. Kérge szürke színű, kúpos, ezek a kitüremkedések a tüskék elfásodásával alakulnak ki.
Kora nyáron kb. 5 cm hosszú bugákban nyílnak kehely alakú, sárgászöld virágai, amelyekből kis, kerek, bogyóra emlékeztető termések fejlődnek. Ezek először zöldek, aztán élénkpirosra színeződnek és egzotikus színfoltot hoznak a kertbe. Szeptembertől a hasi részükön felszakadnak és kerek, fekete, fényes, kb. 3 mm-es magokat érlelnek, szivacsos maghéjjal. A legtöbbször a magok megakadnak a terméshéjban és lógva maradnak. A magvaktól megszabadított, szárított héjat használják fűszerként.
A szecsuáni bors napos, vagy legfeljebb félárnyékos helyen érzi jól magát, télen a hideg ellen védeni kell. Jó vízelvezető képességű, enyhén savas, humuszban gazdag közegbe ültessük, ami ideális esetben agyagos. A talaja legyen mindig enyhén nedves. A szecsuáni bors egyébként toleráns: szegényebb, homokosabb talajon is megél. Mindegy, hogy az ágyásban vagy cserépben neveljük, fontos, hogy jó vízelvezetésű legyen a földje, mert a pangó vizet nem bírja. A fiatal fácskát védjük a fagy ellen. Kora tavasszal érdemes ellátni mulccsal vagy komposzttal, hogy a nitrogénellátásról gondoskodjunk. Hosszabb száraz időszakokban, különösen a fiatal növényeket locsolni kell.
A szecsuáni bors egy ritkaság, amely ágyásban vagy dézsában is nevelhető. Páfrányszerű levelei egzotikus színfoltot jelentenek a kertben. A piros bogyók és a furcsán kidudorodó kérge mutatós. Gondozásánál metszőollóra alig van szükségünk, legfeljebb tavasszal, kihajtás előtt rövidítsük vagy tisztítsuk meg az ágakat. Az USA-ban és Európában gyakran bonsai formájában nevelgetik.
Nagyon népszerű a ’Purple leaved’ vagy ’Purple leaf’ fajta vörös lombbal és kevés tövissel.
A szecsuáni bornak csak kevés kártevője, kórokozója ismert. Szaporítása magvetéssel történhet, de lassan csírázik. Félig fás dugványokkal nyáron érdemes próbálkozni.
A szecsuáni bors az ázsiai konyha elengedhetetlen része, számos fűszerkeverék alkotója. Felhasználási köre igen széles, a levesekben, ragukban, tésztákban, húsételekben. Citrusos aromájának, tüzességének, savtartalmának köszönhetően elzsibbasztja a nyelvet.
A szecsuáni borsot a tradicionális kínai orvoslás gyógynövényként ismeri emésztési problémák, hólyagbetegségek esetén, antibakteriális és gombaölő hatása miatt. A levelekből teát készítenek, a kérgét nyugtató és érzéstelenítő hatása miatt alkalmazzák fogfájásnál és reumánál. A leveleket a babérlevélhez hasonlóan is használják a konyhában.
