Számos meggyőző érv szól az illatos gyógy- és fűszernövények termesztése mellett.
Termesztésük egyszerű és nagyon mutatósak. A gyümölcsösbe is érdemes telepíteni, mert a hasznos méheket előszeretettel vonzzák.
Telepíthetjük őket a gyomok visszaszorítására, talajtakaróként a cserjék köré, ültethetjük vegyes ágyakba, de készíthetünk önálló fűszernövénykertet. Bárhová ültetjük őket, a kertet virágpompájukkal, illatukkal gazdagítják.
Az egyikből illatosított párnát, gyógyteát, a másikból kozmetikumot, stb. állíthatunk elő.
A fekete nadálytő pl. különösen hasznos növény, gyors növekedése miatt nagy tömegű mulcsanyagot szolgáltat, amit trágyalé készítésére használhatunk. A csalánlevelet újabban gombás megbetegedések leküzdésére is használják. De számos más gyógy- és fűszernövény létezik, amelyek esztétikai vagy gyógyhatásuk miatt nagyon előnyösek.
A növények kiválasztása, ültetése előtt érdemes a helyüket megtervezni. A hagyományos fűszerkertekben az egyes növényeket szabályos elrendezésű, alacsony sövénnyel, puszpánggal vagy illatos levendulával kerített négyszögekbe ültették. De helyet kaphatnak a díszágyakban is, a régi paraszt vagy rusztikus kertek többségét is ezek alkották.
Az utóbbi években kedvelt a gyógynövényspirál, amit csigavonalú kertekben kiviteleznek. De sok más formában is ültethetünk, helyezhetünk közéjük kerti díszítőelemeket. Kellemes látvány pl. a gyógynövénysövény.
A kakukkfű vagy a zsálya kiváló talajtakaró növények. Színes foltjaik elnyomják a gyomokat, és hasznos rovarokat vonzanak. Díszkertbe érdemes az egyes gyógynövények kultúrformáit is telepíteni. Van pl. díszhagyma nagy virágokkal, mutatós levelekkel. Aranysárga vagy tarka levelű citromfű, komlóféle, amelyek éppoly hasznosak és gyógyhatásúak, mint egyhangúbb vad alakja.
Aki hagyományos gyógy- és fűszerkertet akar telepíteni, gondoljon arra, hogy utakat és tipegőket építsen a könnyű megközelítésük érdekében. Ez nagyon fontos, mert a gyógynövényeket rendszeresebben kell szedni, mint a többi növényfélét. Mivel többségük a mediterrán vidékekről származik, többnyire napigényesek és meleg helyen teremnek leginkább. Az a néhány, amely árnyékban is fejlődik, ott a világosabb helyekre ültessük.
A gyógy- és fűszernövények számára könnyű, jó vízelvezetésű talaj az ideális, de megfelelő előkészítés után a nehezebb földet is elviselik. Ehhez a területet alaposan ássuk fel, majd keverjünk bele érett trágyát, komposztot vagy szerves anyagot.
A rossz vízelvezetést, pangó vizet a legtöbb gyógy- és fűszernövény nem viseli el. Ha a kert talaja nedves, akkor készítsünk emelt szintű növényágyat. Telepítés előtt 1-2 héttel hintsünk a felületre csont, vér, szarulisztet.
A talaj legyen gyommentes, mert az apró sarjakból keletkező gyomok hamar elterjedne a gyógynövények között. Ilyenkor nem marad más hátra, minthogy a növényeket ki kell emelni a talajból és alaposan meg kell tisztítani. Speciális fűszerkert számára a talajt már egy évvel előbb elő kell készíteni. Ehhez a területet alaposan tisztítsuk meg, ássuk fel, a gyomokat alaposan szedjük ki és az egészet fekete fóliával takarjuk le. A fólia széleit rögzítsük a földdel, hogy a szél ne fújja el. Az egész maradjon így egy éven át.
Vetés és ültetés előtt minden növény kiterjedését, magasságát, növekedését, fényigényét vegyük figyelembe. A lestyán pl. hatalmasra nő, ezért csak az ágyás hátsó részén helyezhető el. A borágó napfényt kedveli, a menta félárnyékban is elvan. Mindkettő gyorsan terjed.
A termékenység fenntartására elég a komposzttal vagy érett trágyával való takarás. Január-februárban az egész területre rakjunk mulcsréteget. Száraz időben szükséges lehet az alapos öntözés, úgy hogy a mélyebb rétegbe is beszivárogjon a víz. Kezdetben kézzel gyomláljunk, később a növények növekedése elnyomják a gyomokat. Némelyik fűszernövényt, pl. a kakukkfüvet vagy a levendulát elvirágzás után vágjuk vissza, hogy a bokor tömör maradjon. A teljes visszavágás előnyös az egyenletes növekedés szempontjából.
Egyes gyógy- és fűszernövényeknél figyelnünk kell, hogy a magoncaikat időben eltávolítsuk. A menta, a borágó mindent ellep és betakar, ha nem ügyelünk folyamatosan rájuk.
Az évelőket a talajból kiemelve tőosztással szaporíthatjuk. Ezt a munkát legtöbbször ősszel vagy kora tavasszal végezhetjük el. A cserjeszerű növényeket, mint pl. a rozmaringot, a levendulát, kora nyáron zölddugványozással szaporíthatjuk.
